Pedro Sierra - Szívhang

Sokaknak megfordulhatott már a fejében, hogy egy-egy dal kinek mit jelent. Arra gondoltam, hogy kiszakítok egy pár dalt az emlékeimből és lekaparom nektek, hogy melyik mit is jelent számomra.

Ébredés

Ismét egy rövid történetet hoztam, egy érdekes és talán kicsit hihetetlen, misztikus, paranormális témáról..

Újdonságszámba menő változások

Azt hiszem itt az ideje, hogy bekövetkezzen valami, amire a bennem élő költő azt mondaná: "Válasszuk meg a szabadon választott változás módját..." Úgy döntöttem, hogy először életemben hallgatok a körülettem levők(ez esetben az olvasók) nyomásának és kicsit alakítok a blog összetételén, mindezt kicsit interaktívvá téve a blogot egy pár pillanatra. Természetesen ezek után is várom majd a kritikát, hozzászólást és tanácsokat, hiszen amiről szeretnétek olvasni, nekem lehet hogy az pont annyira fontos mint nektek, csak még nem írtam le.

Ami változik:
- A Válaszkritika opció eltűnik, mivel sok kritika ért miatta, hozzáteszem: jogosan. Nem illik bele abba a vázba amit kiépítettem és jobb lesz nélküle.

- Már ez a bejegyzés is a Közérdekű kategóriát fogja gazdagítani, amikben az esetleges bloggal kapcsolatos dolgaimat fogom továbbítani nektek.

- Gazdagodunk egy Dalszövegértelmező kategóriával. Sokan nem tudják elképzelni, hogy egy-egy megszülető dal szövege valójában miről is szól. Pont ezért döntöttem úgy, hogy egy-egy saját dalom hátterét fogom elmesélni és kielemezni nektek, amit talán érdekesnek találhattok.

- Megnyílik a Levelesláda és a beérkező privát üzenetekből, kérdésekből fogok szemezgetni és válaszolni egy-egy olyan témában, amit fontosnak tartok, amolyan lelkisegély szolgálatként.

- Az utolsó új "topic" az Ingyenreklám nevet fogja viselni, ahol a beérkező kritikákat, valamint a nekem nagyon tetsző blogokat fogom majd bemutatni és "reklámozni".


Egyenlőre ennyit találtam ki újításnak, remélem tetszenek az ötletek és várom természetesen az ötleteket, kérdéseket, meg úgy általában mindent (akár hozzászólásban, akár a levelesládában)...

A türelem harca

Ahogy egy ősi indián mondás tartja: a jó harcos legfőbb erénye a türelem... (Na jó, igazából rohadtul nincs ilyen mondás, de jól hangzott, nem?) Szóval a türelem. Egy olyan dolog, ami egy kapcsolat alapvető feltétele és ahhoz, hogy a kapcsolat létrejöjjön, sokszor elengedhetetlen dolog várni.

Harmónia

Vannak képek, amik mögé az ember különleges jelentést tud odagondolni. Számomra ez a kép is olyan. 

Bor és rózsa, két külön világ, de együtt a legnagyobb érték... 

Harmónia...

Az alkohol tehet róla!

Az elkövetett hibák "kivédésében" és "lemosásában" nagy százalékban kap szerepet az alkohol. Olyan ez, mint valami elcseszett szappanopera, ahol mindig ugyanaz a szereplő a hibás, pedig valójában ez csak szemfényvesztés. Persze egyszerűbb azt mondani, hogy "részeg voltam, azért történt", de ez átverés...

Fény

Csak egy utolsó kérdés, de válasz sosem vár talán
Ha magas lóra pénzt teszek, rozsdás kaszával vágj alám!
Ez általában ál-talány... Lesz-e némaságból régi mondat
Elveszni önmagamban... A megoldások, végig bennem voltak...

Adom a tollat! Húzd át vele az életem, írj nekem egy új mesét!
Ha szemet szemért... Hát vedd át bennem a fény helyét
Én szívet adok helyette... Könyvekbe bújva, merengve
Csak egy felhőn ücsörögsz, és én ott szállok felette...

Hogyha fent vagy, eredj le! megváltoztat a változás...
Elátkozott áldomástól, egy utolsó szív dobbanás
Ki nem bírja sárt dobál! én adok helyette virágot
Ha a változásom visszafordul, majd megfordítom a világot...

Majd az leszek ha kívánod... Majd kivárom a vihar végét
A felhők lassan oszlanak, napsugár takarja a gyertya fényét
Megnyalom a penge élét, és a kezedet úgy elérem
Ha neked adom a világom, a szívem és a vérem...

Majdnem szerelem volt

Sokan találkoztak ezzel az érzéssel, de nagyon kevesen tudják beazonosítani és nagyon kevesen látják a valódi "énjét". Igen, arról a bizonyos mindent elsöprő egyoldalú szerelemről beszélek, amit plátóinak neveznek.

Kérdőjel...

Ismét egy történet, főszerepben az ember a tökéletes tervvel és a majdnem happy enddel...

Ébredés

Csicsergésre ébrednék, de a reggel újra néma
Édes volt az éjszaka, de rémként bennem él ma
Emlékszel még? A falamban ott az a tégla...
Amire a neved egyszer felírtam, de mára elkopott a kréta...

Legyek újra néma! És vedd el szemem világát
Arcom előtt szürke fátyol... Vajon azon ki lát át?
Felfedeztem azt az ábrát, ami az életutam mutatja
De múltat látom benne csak, ami a sötét jövőm kutatja

Más ezen csak mulatna, és az én arcomra is mosolyt csal
De kalitkába zárt a lélek, egy bennem élő fogollyal
Játék a pokollal... Érzéki tánc.. Sátántangó...
A hit lett örök bilincsem, csak hasztalan törött mankó...

Gubóba zárt pillangó... A szemem nyílik... Szétszakít a hajnal...
Ajkamról leszáradt az utolsó csók... pokolba szállt az angyal...
Megint új lépésre sarkal... De a költő a tükörrel vívódik
Minden kósza gondolat, a glükózzal együtt felszívódik...

Új forgatókönyv íródik, de ez sem a legjobb változat...
A remény a gyilkos, és én leszek a következő áldozat...
Pusztítja minden álmodat... minden reggel újabb szétesés...
Ha elveszett lesz minden cél... Úgy már céltalan a létezés...

Tudatlan álomból az ébredés... Fekete árnyban, ködbe veszve
Csukot szemmel mindent látni, de a kezet el nem eresztve
Mindvégig hittem benne: egyszer győzhet még a fekete ló
Aztán elbukott a rajt után... Már "B" tervnek sem vagyok jó...

A Szivárványhoz is kell eső...

Azt mondják, a boldogsághoz a könnyeken át vezet az út, mint ahogy a szivárványhoz is kell eső... Talán a képnek szimbolikus jelentése van.... Talán csak egy jól elkapott pillanat...

Bosszú

Történet, amiről azt mondták, hogy nem ajánlott gyenge idegzetűeknek, pedig szerintem egyáltalán nem vészes. A javaslatom pedig az, hogy próbáljátok meg a lélektani hátterét nézni a dolognak...

Szívhang

Hányszor is hallottam már azt a mondatot, hogy "Te beszélsz? Azt sem tudod mi az a szerelem!"...
De mégis ki az aki tudja? Kövezzetek meg érte, de az egész csak csalás és ámítás... Az egész egy túlmisztifikált álomkép, amit milliók kergetnek. Keresik az igazit, a nagy őt...

Tudat alatt (Vihar)

Vihar készül, sötét az ég... Felettem csak fekete felhő
Süvít a vég... Kinyitnám, de kezemben csak szakadt ernyő
Körülöttem tornádó, nem csak szellő... Egyszer kiutat találok
Saját földemen kirekesztett lettem, egy hite vesztett zarándok

Önmagam előtt szanálok! S, a lábam előtt patak halad
Nem látom hogy merre megy, de tudom... Belőlem fakad
Egy szív talán még akad! De az is csontig elázott
Csak egy utolsó esőcsepp volt, aki a pocsolya aljára lelátott

És a föld alá lerántott! Ördögöm van, én mondom!
Hogy ezer helyett egy marad, fent a sötét égbolton
Írásjelek, egy szakadt rongyon... A felhőmön is osztozom
Villámot szór, mennydörög! De én a vállamon hordozom

Fogd hát meg az ostorom! Kínozz amíg van bennem
Egy utolsó a lehelet... Én nem kérem, hogy hagyj mennem!
Legyen végső kegyelmem! Egy utolsó esőcsepp... Egy ugrás!
De nincsen már több lehetőség, nem lesz ebből megnyugvás...

Elúszó boldogság

A kép címe úgy érzem magyarázatot érdemel. 

Abszolút személyes indíttatású a dolog.

Adott hozzá: Az a lány, egy pillanatnyi boldogság, 2012 nyara, a lemenő nap és Fonyódliget...

A Gyilkos esete a reménnyel...

Úgy tartja a mondás, hogy a remény hal meg utoljára... Arra senki nem gondol, hogy miért ő az aki mindig a végsőkig állva marad...

Tudat Alatt... (Álom)

Megint szétkarcol az ébredés, véget ér a keserű mámor
Álom világ, utópia... Egy üdítő fogolytábor...
Itt én építem a világom, és fog még az a kréta
Amivel a nevedet, a falakra írom néha

Lehetek én a béna, mégis érem lóg a nyakamban
Elferdül a világkép, csak ezüst van az aranyban
Csak magammal haragban, de mégis mindenki ellen
Injektálnak vakcinát belém, ha fertőződik a jellem

Rendszertelen a rendszer, rég nem figyelünk a lényegre
Egészségesnek születtünk, de én belebetegedtem az életbe
Nem tudom... Hogy érted te? a válaszban a kérdésem
Hogy te az én tükörképem? parancs lapul a kérésben

Ha az életem kell neked, intézd el egy "kéremmel"
De akkor is tartsd a kezed, ha a könnyem keveredik a véremmel
Rémálomból festői szépség, hullámvasúton jár az elme
De jó lenne úgy ébredni, hogy az ember álomra kelne

Tudat alatt a válasz rejtve! Csak a kávéd tart életben
A valóságom mint egy börtön, hogy itt vagyok? Nem véletlen!
Már nem édes a fizetség sem, a munkamorál hiánycikk
vallás lett a szemükben: aki nem dolgozik, nem hibázik!

Lépjünk túl mindenen! Kezdjük újra, ami véget ért
Maradnék még egy pár órát, de az utazásom vége ébredés
Aztán majd visszahúz a valóságból, a több ezernyi téveszméd
Engem az álmaim építettek, aztán azok tépnek szét...

Félnóta

Tüzesek lettek a sorok, előttem lángol már a papír-lap
a fejemben játszó démonok, nyugodni soha nem hagynak
leírtam már réges-régen, hogy kezem kezet markol
de elkoptak a félsoraim, és a levél a szemét közt landol

félek attól a faltól, amit magamban építettem
már nem mondom büszkén neked: nézd mit tettem!
fél lélek egy testben... melletted ez lettem!
Nélküled pedig semmi... a tervem is csak ennyi

mindig vissza menni, pedig már nem kergetem a felhőket
a szívem játszóterén a gyerekek már rég felnőttek
üresen tátongó tér, nekem már csak ez marad
fél életem fél vágányon... Csak vissza felé halad

újra sikereket aratna! És akarom hogy halljam
Hogy a célszalag mint drótkötél, végighasít rajtam!
tőled örök reményt kaptam... Mesebeli királylány...
akkor hogyha nem te voltál... A Falakon túl ki várt rám?

A felhőim felett rejtjelek, fél mondatokba rejtelek
az édesen zengő szavaktól is, szakadnak a sebhelyek
az egész világ engem üldöz, és menekülni nem merek
Ide ragaszt a valóság, de csak halott álmokat kergetek...

a kezem nyújtom érted, de a válaszod csak szó-halom
a csillagokat elérem, és az egyiket majd neked adom
Gyűlölj ha akarsz, én majd annál jobban szeretlek!
és ha eltűnnél a sötétben, csak a fényben kereslek!

A többi az felesleg! A maradék meg fél-egész...
ha hibát hibára halmozok, hogy maradjak még merész?
lesz helyettem ki majd becéz, vissza fordulni már nem szokásom
és a szemedbe nézek majd... Ez az utolsó dobásom

a megégetett levelemet, az utolsó percben postázom
hamu van csak körülöttem... A síromat így hol ásom?
túl vagy ezer poháron, nekem nem kell már a szép halál
Hiszen tegnap még a vállamon ült, mára elrepült a kék madár...

Démonok álma...

A történet tanulsága: A saját démonaidat csak te tudod megölni...

Falak

Sötét az út, mindenhol falak vesznek körbe
Magam elől menekülök, ez eszeveszett csörte
Szorít a múltam, a tüdőm kátránytól terhes
Torz a jövőképem, felettem halálmadár repdes

Körülöttem falak vannak, előttem pedig árok
Összeszorul a szívem, feloldozásra várok
De nem jön a segítség, a szívemen átok
Tiszta a kép, de mégis homályosan látok

- Én szerettelek! - És mindig szeretni foglak
Fekete árnyak jönnek, és a pokolba húznak
Látom a fényt, mennék is... De falakba ütközöm
Megőrjít a fájdalom... Már némán üvöltözöm

Elfekszem... A rideg betontömbök alatt
Elvesztem... Én építettem azt a falat...
Ledönteném, de erőm nincs már hozzá
Így válik minden, így válik az élet porrá...

Falak vesznek körbe... Csak egy ablak előttem
De nem merek átmászni... Az üveget betörtem
Nincs bennem megbánás, de magam előtt ülök még
Az arcomat látnám, de összetört a tükörkép...

A felhő csak bárány, én meg elmerengek
Képemet látván... Vajon merre menjek?
Zsákutca az életem, kiutat nem látok
Túlélni nem érdekem, egyszer talán ki-találok...

Megjelent egy emlék, füstfelhő az ágy felett
Érzem azt hogy kell még, aki egyszer szeretett
A valóság elvakít, a jelenem szürke lett
A jövő szétszakít, a múlt már elveszett...

Megváltozott a világ... És te is ezt vallod
Tudom hogy legbelül, ugyanúgy hallod
Ahogy a hangfal halkan, érzelmeket adagol
Te minden dalban ott vagy valahol...

Én láttam embert, aki lesajnálta a diplomát
Világjáró... Ez vagyok... De ő mégis kit ver át?
A lustaság fél egészség, de szívd magadba a tudást
Csak abból lesz bajnok, aki ismeri a bukást

Ostromot indítok, megdőlnek a falak
De rögtön újra épülnek, az élet egy helyben halad
Az asztalon semmi se marad, nincs kenyér egy falat
Újra látom a múltat... De mellettem elszalad

És utol nem érem, csak folyatom a vérem
Átvágom a barrikádot... Széttépem!!!!
Az album kifakul, torzul már a képem
Lassan végem...azt is elhajítom szépen

Nem jutott más... Csak ezüst az érem
Hogy gyere vissza hozzám... Többé nem kérem!
Egy utolsót kortyolok, csúszik torkomon a mérgem
hogy gyere vissza hozzám... Többé nem kérem!