2015. május 17., vasárnap

Ébredés

Csicsergésre ébrednék, de a reggel újra néma
Édes volt az éjszaka, de rémként bennem él ma
Emlékszel még? A falamban ott az a tégla...
Amire a neved egyszer felírtam, de mára elkopott a kréta...

Legyek újra néma! És vedd el szemem világát
Arcom előtt szürke fátyol... Vajon azon ki lát át?
Felfedeztem azt az ábrát, ami az életutam mutatja
De múltat látom benne csak, ami a sötét jövőm kutatja

Más ezen csak mulatna, és az én arcomra is mosolyt csal
De kalitkába zárt a lélek, egy bennem élő fogollyal
Játék a pokollal... Érzéki tánc.. Sátántangó...
A hit lett örök bilincsem, csak hasztalan törött mankó...

Gubóba zárt pillangó... A szemem nyílik... Szétszakít a hajnal...
Ajkamról leszáradt az utolsó csók... pokolba szállt az angyal...
Megint új lépésre sarkal... De a költő a tükörrel vívódik
Minden kósza gondolat, a glükózzal együtt felszívódik...

Új forgatókönyv íródik, de ez sem a legjobb változat...
A remény a gyilkos, és én leszek a következő áldozat...
Pusztítja minden álmodat... minden reggel újabb szétesés...
Ha elveszett lesz minden cél... Úgy már céltalan a létezés...

Tudatlan álomból az ébredés... Fekete árnyban, ködbe veszve
Csukot szemmel mindent látni, de a kezet el nem eresztve
Mindvégig hittem benne: egyszer győzhet még a fekete ló
Aztán elbukott a rajt után... Már "B" tervnek sem vagyok jó...


2 megjegyzés:

  1. Ezt te írtad? *-* Mert,ha igen,akkor művész vagy! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen. Minden mű ami kikerül ide, az saját :)

      Törlés