2016. október 19., szerda

Kérdő-jelek

A fényem mögött árnyék lapul... Az árnyak mögött vágyak
Mindenhonnan vakok lesnek... Tudják ott vagyok... De mégsem látnak
A vihar után várlak! A napsugár most nyarat hoz...
Engem kiütött a valóság, és nem tértem még magamhoz!

Aki ezüstöt visz, aranyat hoz! Nem leszek többé második
A látszat mögött megbújok, de én csak miattad állok itt!
Ahogy egy részeg ember álmodik... Úgy zavarodott meg az elme
Hisz' örökre vesztes marad, a versenyben aki nyerne...

Emlékképek szana-szerte... És bizony, te is ott vagy benne
Az a szív az égig menne, ha egyszer végre boldog lenne
Te királylány vagy! Nekem nincs fehér, csak egy beteg vad ló
Egy tróger herceg sánta lovon... Legyél te nekem a mankó...

Életfogytig tartó tangó... Ahogy táncolok a penge hegyén...
A földbe véremmel karcolnám: Ez a világ csak az enyém!
csak nézd az arcom, kacsints felém! A lelkemmel játszhatsz!
De ha belenézel a szemembe... A szívemig láthatsz...

Feledésbe merült válasz, a kérdésre pár feles felel...
Még felnézek a menetrendre! Várom hogy a buszon leszel
De tudom nem vagy rajta... Hiába is várnálak
Jó lenne... Ha a könnyek is pár szóra felszáradnának!

Ha a szája szélén csók lebegne, a rút világom arcának!
Csak egyszer lennél ajándékom, el többé én nem hagynálak!
Az életem ezen múlik... Csak hosszú hajszálak...
A vírusom te lettél, és a gyógyszerek nem használnak!

Vajon látod-e a jeleket? A sorok mélyén utalások...
Én érted megteszem! A tenger közepére kutat ások!
Hogy a szemedben lássam, azt a mosolyt amit én adtam
Majd akkor elmondhatom, hogy nem futottam el. Én veled maradtam...

Győzelmet még nem arattam, de mindenhol jeleket látok
Álmomban és ébren is... A pontban kérdőjelet találok
Hiszen isten ide pontot tett... Én rakok helyette kérdőjelet!
ha a múlt az enyém volt, a jövő is az enyém lehet!

A világom peremén állok, de ugrani még nem merek...
Ma még tudom emlékszik, de mi lesz hogyha elfeled?
Harcolnék még ellened... De nem akarok, nem tudok!
Akárhogy is csinálnám, tudom... Úgyis elbukok!

A végéig eljutok? Sötét az út, és messze a cél
De a szívem rég a tiéd, a lelkem pedig makacs acél!
Táncol már a borotvaél, de a táncparketten ne keress
Csak most kezdtem el érted élni, így a hátrányom tetemes

Pont felett egy egyenes, de görbül már a szára
És meghajlítom az életem is... Tudom hogy nagy lesz az ára
De többé nem leszek árva! Tudok úszni árral szemben
Ha süllyed már a kis hajóm, akkor kell kapitánynak lennem

Mennék már én is, át az éveken, át minden egyes percen
Még mindig maradt valami... Valami benned és bennem
Kettőnk között... Ami még mindig nem hagy mennem
Pedig minden válasz ott van... Egyetlen kérdőjelben...

2016. július 4., hétfő

Lényeges-e a lényeg, avagy mit mond a k*rva

Gondolom a bejegyzés címe rávilágít arra, hogy megint a szexualitás témakörét akarom körbejárni, de természetesen igyekeztem ismét hozok valami különlegességet a dologba. Szóval megkérdeztem egy örömlány véleményét is a szexről... A jó szexről...





2016. június 29., szerda

Világok Harca

Aranyba öltözött felhők mögött, láthatatlan világok harca
Ködfátyol mögött megbújik, a mindenség vad álarca
A szeretet kudarca, egy veszett csata önző fénye
Majd hibát hibára halmozva, eltűnik minden töredéke...

Születik a béke, de lassan minden ember érdektelen
A múltban ragadt minden virág, a kertünk is élettelen
Már régen nincs mentelem, de lassan tűnik a hatás
Hisz' ahol egyszer tűz éget, ott mindig meglesz a parázs

Nincs trükk és nincs csalás, a bűvész újra varázsol
De nem jön az a tapsvihar, mitől örömkönnyben elázol
Nem kerekedhet magától, új világ, mi elég nekem
A próbálkozás szerencsét szül, de a siker reménytelen

Feleltem, de elégtelen. A bukás után erős leszek
Lehoznám a csillagokat, de a holdról földre esek
Alattam a padló recseg, már a csend sem barátom
Ledobom hát a láncokat, s a sérelmeket elásom!

Engedem hogy elázzon, a levél amit neked írtam
Melyben ott a krónika, harcokról mit magammal vívtam
El kellett hogy bírjam! A történelem jó tanár
Megtanított hogy türelem kell, s újra ideszáll a kék madár

Jöhet már a sötét halál! Soha többé nem félek
Egy szó íze, mit ajkadon érzek a legédesebb méreg
Íródjon új történet! Hát papírra vetni elkezdem
Hogy vissza kapjam a világot, miben már rég elvesztem

2016. június 10., péntek

Valóságos a valóság?

Gondoltatok már arra, hogy a valóság vajon tényleg megtörténik-e, vagy hogy mi az ami előre meg van írva? A Tesla milliárdos alapítója, Elon Musk a kaliforniai Code konferencián vázolta fel az elméletét arról, hogy nagy valószínűséggel a világ, amiben élünk, szimulált valóság.

2016. június 2., csütörtök

Tudat Alatt - Szeretlek

Körülöttem viharfelhő, homályosnak tűnik a messzi táj
Percenként változik a világkép, néha magához húz, aztán bye-bye!
Azt mondom várj, majd utadra eresztlek
Kimondtam már szeretlek, de ezek is tévképzetek lehetnek

Hiszek szép szemednek, de a napszemüvegen nem látok át
Néha kitépném és odaadnám a szívemnek zálogát
Legtöbbször csak vad záport lát, aki a szivárványt kutatja
Hinni nehéz a sötét alaknak, aki kardjával az utat mutatja

Lehet csak beledőlök...
Így nem lesznek mások a hősök...
Mártírhalál után, egyszer még úgyis győzök!
Megeszem amit főzök...

Az íze ajkadra emlékeztet, minden cseppje álom talán
Hogy fa-szabjával kezemben, átjutok egy bezárt szív védőfalán
Egyetlen könnycsepp hazám, de abból majd tenger árad
Menekülnék, de nem tudok... Itt egy pohár is simán eláztat

Tagadom a vádat, pedig már örökre megbélyegez
Egyetlen érintés által képzett kényszer képzet ez
a világom mámort lélegez és lassan elmúlik a kábulat
szenvedés és kínzó gyönyör, de soha nem keresnék más utat!

Képlékeny az érzelem...
De nem érdekel, ez érdekem...
Lássam más oldalról az életem, ha már elfogadni képtelen...
Hogy mindig csak rád éhezem...


2016. május 26., csütörtök

Beleszeretni egy felhőbe...

A szerelemről alkotott véleményemet már sokszor olvashattátok és ez természetesen azóta sem változott. Van viszont egy jelenség, amit úgy érzem ideje kifejtenem bővebben. Ezt a dolgot én csak úgy jellemzem, hogy van az emberek életében egy-egy pillanat (van akinél hetek-hónapok sőt akár évek is), amikor képes beleszeretni egy felhőbe...



2016. május 12., csütörtök

Miben hiszel?

Hiszek még a győzelemben, de nem futok versenyt senkivel
Ha neked méteres az előnyöd, én beérem pár centivel
Rossz szó engem meg nem visel, hiszek még a csodákban
Hiszek az elmúló magányban, egy örökké való világban

Már ezerszer hibáztam, hisz' ez vakvágányra futott vagon!
A csillagokat majd elérem, és az egyiket neked adom,
hogy legyen egy kis fényesség is, azon a kitépett utolsó lapon...
Amit vérrel írtam tele. De a befejezést neked hagyom...

A körömet még megfutom, de ebből sem lesz új rekord
A célszalag majd áthasít, a vérem pedig szomjat olt
A nyelvem is félrehord, de még mindig hiszek magamban
A lábam előtt szilánkok, szétszabdalják a talpam

A tükörképem törte szét, látta hogy ajkam ér a szádhoz
A büntetésem tölteném, de nekem közöm sincs a vádhoz!
A vesztes engem elátkoz! Lesz kereszt, mit a vállam cipel
Téged vállára vesz a tömeg, engem csak az ördög visz el...

2016. május 9., hétfő

Fény

Csak egy utolsó kérdés, de válasz sosem vár talán
Ha magas lóra pénzt teszek, rozsdás kaszával vágj alám!
Ez általában ál-talány... Lesz-e némaságból régi mondat
Elveszni önmagamban... A megoldások, végig bennem voltak...

Adom a tollat! Húzd át vele az életem, írj nekem egy új mesét!
Ha szemet szemért... Hát vedd át bennem a fény helyét
Én szívet adok helyette... Könyvekbe bújva, merengve
Csak egy felhőn ücsörögsz, és én ott szállok felette...

Hogyha fent vagy, eredj le! megváltoztat a változás...
Elátkozott áldomástól, egy utolsó szív dobbanás
Ki nem bírja sárt dobál! Én adok helyette virágot
Ha a változásom visszafordul, majd megfordítom a világot...

Majd az leszek ha kívánod... Majd kivárom a vihar végét
A felhők lassan oszlanak, napsugár takarja a gyertya fényét
Megnyalom a penge élét, és a kezedet úgy elérem
Ha neked adom a világom és az utolsó csepp vérem...


2016. április 26., kedd

Tanmese a szerelemről

A következő történet kivételesen nem saját szerzemény, hanem ismeretlen szerzőtől származó mende-monda, viszont olyan igazságokat mutat meg, amire az ember önmagában nem is gondolna. A tanmesénk bemutatja a párválasztás nehézségeit és azt, hogy mi a különbség a szerelem és a "választott szeretet", azaz a házasság között.




2016. április 20., szerda

A tested a vászon!?

Ahogy az internetet böngésztem, szembejött velem egy cikk, amit mivel én is érintett vagyok, úgy éreztem el kell olvassak. És azzal a lendülettel éreztem egyszerre felháborítónak és nevetségesnek, amit az IQ betyár mérnök úriember megfogalmazott eme cikkben. Úgyhogy jöjjön egy kis szösszenet tőlem a tetoválásokról, a tetovált emberekről és az ezzel kapcsolatos sztereotípiákról, persze a személyes vonalat sem nélkülözve.






2016. április 11., hétfő

Ébredés

Csicsergésre ébrednék, de a reggel újra néma
Édes volt az éjszaka, de rémként bennem él ma
Emlékszel még? A falamban ott az a tégla...
Amire a neved egyszer felírtam, de mára elkopott a kréta...

Legyek újra néma! És vedd el szemem világát
Arcom előtt szürke fátyol... Vajon azon ki lát át?
Felfedeztem azt az ábrát, ami az életutam mutatja
De múltat látom benne csak, ami a sötét jövőm kutatja

Más ezen csak mulatna, és az én arcomra is mosolyt csal
De kalitkába zárt a lélek, egy bennem élő fogollyal
Játék a pokollal... Érzéki tánc.. Sátántangó...
A hit lett örök bilincsem, csak hasztalan törött mankó...

Gubóba zárt pillangó... A szemem nyílik... Szétszakít a hajnal...
Ajkamról leszáradt az utolsó csók... pokolba szállt az angyal...
Megint új lépésre sarkal... De a költő a tükörrel vívódik
Minden kósza gondolat, a glükózzal együtt felszívódik...

Új forgatókönyv íródik, de ez sem a legjobb változat...
A remény a gyilkos, és én leszek a következő áldozat...
Pusztítja minden álmodat... minden reggel újabb szétesés...
Ha elveszett lesz minden cél... Úgy már céltalan a létezés...

Tudatlan álomból az ébredés... Fekete árnyban, ködbe veszve
Csukot szemmel mindent látni, de a kezet el nem eresztve
Mindvégig hittem benne: egyszer győzhet még a fekete ló
Aztán elbukott a rajt után... Már "B" tervnek sem vagyok jó...



2016. március 31., csütörtök

Alfahím Képző - 1. Lecke

1. Lecke

A lányok a sztárokat szeretik!





Új Rovat: Alfahím-Képző

Úgy döntöttem ,hogy mivel mostanság túl sokat hallgatok, ideje elkezdenem valami újat. Az újdonság pedig egy új "rovat" ami az Alfahím-Képző címet fogja viselni.
Előre leszögezném ,hogy nem célom minden férfiból önző-egoista-f*szfejet nevelni, csupán szeretnék utat mutatni, hogy mi az amivel bizony el lehet érni a hölgyeket. A másik oldalról nézve pedig ezzel együtt mutatnám meg, hogy mi az a lányok részéről aminek szinte egytől egyig bedőlnek, és lesznek egy-egy bunkó pasi áldozatai. Azért elöljáróban az urak számára leszögezném, hogy ezek a módszerek ugyan kipróbáltak és működőképesek, egyáltalán nem vehető 100%-ra a sikerességük. Aki pedig ezzel próbál meg komoly kapcsolatot keresni, eleve halálra van ítélve, sőt legtöbbször a későbbi kapcsolatait is rendesen aláássa.
Természetesen az itt elmesélt történetek ugyan valós alappal bírnak, de rendesen ki lesznek színezve, hisz' nem akarok megbántani senkit. Viszont ha magadra ismersz kedves olvasó, akkor remélem nem tudod hol lakom...

2016. március 25., péntek

Gyere velem!

Gyere velem! Ne félj! Elviszlek egy olyan helyre, ahol még soha nem jártál! Gyere velem! Komolyan! Fogd meg a kezem és vezetlek! Ha félsz, akkor igyál egy kicsit! Felőlem sokat is ihatsz, csak ne hasadjon meg a tudatod. Légy észnél, vagy észnél légy, de guríts le még egy-két kört. Mindegy, hogy mit, csak érezd, hogy szédülsz! Elviszlek oda, ahol a sötétségben szivárványt láthatsz. Ahol nem a hidegtől, hanem a forróságtól fog kirázni a hideg. Ahol a lábad fájni fog úgy, hogy egy lépést sem tettél meg. Ahol hallod a beszédet, pedig egy száj sem mozdul. Ahol a tükörből nem önmagad kacsint rád. De hidd el, a sötétben világítani fog a szemem. Nem is akarod majd azt mondani, de csak úgy kicsusszan majd a szádon, hogy "akarlak". Tudom, hogy nem akarod... De el foglak varázsolni! Nem fogsz érteni semmit! Pár nap múlva azon kapod majd magad, hogy hebegsz össze-vissza, mint egy kisgyerek, és keresel majd a végtelenben. Csak hogy én nem leszek sehol! Csak egyszer az életben mondj igent, mert később nem lesz alkalom. Ne máskor akarj, most gyere velem!


2016. március 4., péntek

Nem mered!

Meg lehet...De nem teszed!
Csak részegen, de még úgy sem mered!
Gyáva vagy... Pedig lépni kéne
Nyelvem szúrna mint a kés, csakhogy nincsen éle
Vajon máshogy kéne? Vagy ez most így jó?
Fojtana a tudat, akár egy kígyó
És sípol a bíró! Megint lesre futottam
Őt meg mosolyogni látom, de közben legyint nyugodtan
Csak egy pillanatot loptam, de nem számoltam azzal
Hogy Qupido részeg, és az őrangyalom kancsal
Terítve az asztal, rajta szem s száj ingere
Ha csaló lesz a vesztesből, vajon akkor így nyer-e?
Ettől lett bukott a zsánere, nem ölt szavakat az érzés
Kérdőjeles a kérdés és...
Érintés a címszó... A lépés pedig kínzó
Pedig csak egyetlen, apró csókról van szó...




2016. március 2., szerda

Szex a lelke mindennek.

Be kell valljam, hogy sokat gondolkodtam, hogy mi legyen ennek a bejegyzésnek a címe, de mivel csak vulgáris dolgok jutottak egyembe, maradtam az eredeti ötletnél. Mivel manapság a bloggerek is egyre gyakrabban írnak a szexről, úgy gondoltam ideje kicsit rávilágítani arra, hogy azok kívül, hogy egyszerűen szeretjük csinálni (ha jól csináljuk), és élvezzük, miért is jó dolog szexuális életet élni. Úgyhogy jöjjön egy hosszabb kis szösszenet a Szex élettani, fizikai és lelki hatásairól...

2016. február 26., péntek

Világok harca

Fal fehér arcom szemem előtt, szürke utópiában élek
Hol megfordult az világrend, s én csak menekülnék végleg
kitörölném a képzeletet, hisz' az a valóság gyilkosa
Újrajátszva máshogy látom, hisz elmém az ördög cinkosa

Így adj újra életet, egy csepp érintésnyi ária
Az élet arany könyvéből nyert, szívdobbantó mágia
nem kell többé várni... Ja! Eltűnik az álca...
Felesleges lett a kérdés: Te még mire vársz ma?

Te a fény lettél, sötét börtönömben égő fáklya
A bukott király vára, egy insomniás álma
Te vagy a szél... Gyere, úgy símogasd az arcom
hogy az utolsó mosolyom, a szám szélére fagyjon

Volt egy felesleges háború, hol nem győzhetett, ki' nem vesztett
Hol ellopták a szívemet, de helyette a tied meglett...
Ahhoz, hogy építeni tudjunk, először itt rombolni kellet...
Most meg világunkban gyönyörködünk, Ahogy némán fekszünk egymás mellett...


2016. február 23., kedd

A Sors Könyve

Alapvetően kétféle ember létezik: az egyik, úgy gondolja, mindenki a maga sorsának a kovácsa, így azt, hogy mi és hogyan történik vele a jövőben, ő maga határozza meg a jelenbéli cselekedeteivel. A többi ember pedig úgy hiszi, hogy bármit is tesz, a sorsa meg van írva, így nem tudja elkerülni azokat a dolgokat, amik várnak rá.
A kérdés örök. Létezik-e sors és felsőbb erő, meg van-e minden írva?





2016. február 19., péntek

Aszfaltcsík és égett gumiszag egy más világban

 Létezik egy világ, ahol nem számít, hogy ki vagy és honnan jöttél. Egy virtuális világ, ahol minden percben versenyzel önmagad és a többiek ellen. Egy világ, ahol bárki lehet vezető, ahol bárki lehet híres és ahol bárki lehet bajnok. Ez egy különleges bejegyzés lesz, ahol szeretném nektek megmutatni az én virtuális valóságomat és, hogy miként lettem az egyik legnagyobb magyar Trackmania csapat vezetője.

2016. január 16., szombat

Magányos lábnyom

A holdfény tarkón világít, az utam egyedül járom
A sötét utca kövébe, beleég egy magányos lábnyom
Az árnyékom a párom, minden álom tetszhalott
A szél már nem súg a fülembe: amit akarsz megkapod!

Elfelejtem a tegnapot, reggel úgy kelek ki az ágyból
Hogy az esti könnyeket, még lenyelem a számból
Mit várjak a mától? Ha a holnapom rég elveszett
a világot fedő álarcom, a félhomályban megrepedt

Ami egykor védelmezett, mára ellenséget generál
nem segít az érzelem, a szív sem ugyanúgy kalapál
távolról simogat a halál, a fénysugarakat számolom
kilenc bennem az ezrelék, túl lassan múlik a mámorom

Átsiklani pár nyomon... Vajon miért veszettem el mindent?
Ami egykor hajtott, már nem zakatol itt bent
Mindenki csak játssza az istent, engem eltakar az acél fátyol
Forrón ölelne tán' még a kéz kéz, mert látja hogyha fázol

Előttem délibábként látszol, az úton tovább ezért megyek
De megcsal a látszat, egy hamis szempárban eltévedek
Talán akkor elég leszek, ha hagynak meghalni újra... Ezerszer...
De kérlek hogyha rám találsz, többé már ne ébressz fel...


2016. január 13., szerda

2016. január 5., kedd

A hó...

Meg kell mondjam sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adhatnék ennek a kis történetként tálalt vallomásszerű gondolatcsepp halmaznak. Úgy döntöttem, hogy legyen a keret a cím és mindenki döntse el, hogy vajon a hó tényleg képes-e elfedni a múlt hibáit és a haragot, valamint hogy tényleg képes lehet-e arra, hogy boldogságot hozzon...