2015. július 22., szerda

A szó súlya

Egy kicsit ráfűzve az előző postra a mai gondolatmenetet, érkezem egy újabb átgondolandó témával. Sajnos, ahogy az értékek tűnnek el, egyre inkább előkerül egy dolog, amivel szintén már mindenki találkozhatott. Az emberek elfelejtik, hogy a szavaiknak mekkora súlya van és mit okozhatnak egy-egy kimondott szóval a másik embereknek...



"Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani." A Wass Albert által elmondott szavak pedig tökéletesen igazak. Nem annyira mélyen belekúszva a témába: Az emberek szava sok mindent meghatároz és egyre kevésbé lehet adni (sajnos) a körülöttünk levők szavára. Ma gyakran nem vesszük komolyan, hogy a kimondott szónak súlya van. Ami egyszer elhagyta a szánkat az érvényes, annak hatása van. Hányszor fogadkozunk felelőtlenül, majd később meggondoljuk magunkat, és nem tesszük, amit fogadtunk. Pedig igenis, az adott szó kéne, hogy érjen valamit, mert ugye az "ígéret szép szó..." És minden amit mondasz, az egyfajta ígéret. Nem biztos, hogy kézzel fogható és közvetlen, de ígéret. Viszont ami biztos: a világ legerősebb hatású (és egyre inkább elértéktelenedő) szava az a bizonyos "szeretlek". Ez az a szó, amit sokan elképesztően felelőtlenül használnak és nem is sejtik (vagy nem érdekli őket), hogy egy másik embernek ezzel mit tudnak okozni. Mert igenis ennek a szónak a helytelen és nem komolyan gondolt használata sebet ejt, méghozzá nem is akármilyen mélyet. Mert amint ez a szó elhangzik, magához köt és irányít. Beskatulyáz és bezár. És pont ez az amiért azt tudjuk mondani, hogy életeket is tud dönteni. Mert miután az ember meghallja ezt a szót valakitől, már nem biztos, hogy egy-egy szituációban úgy dönt, ahogy enélkül döntene. A probléma az, hogy sokan úgy dobálják ezt a szót, mint a kisgyerek a LEGO kockákat. Nem gondolkodnak el azon, hogy ez a szó elképesztő súlyt tesz a másik emberre. Talán tényleg nem érzik. Talán nem akarják érezni. Talán mert mára tényleg értéktelen...



2 megjegyzés:

  1. Nos, elgondolkoztató. És bármennyire is szókimondó a blogom, a valóságban nem vagyok olyan beszédes. De tény, ha szóban nem is, írásban nem sajnálok senkit. Szerintem ez ugyan az, mintha szavakat dobálnék. Bár, általában sullya van annak amit mondok, és oka. De tény, nem mindig figyelek arra, hogy megbántok e mást vagy sem. Nem törődők vele.
    Ahogy velem sem törődtek. Mindegy, rövid de elgondolkodtató írás volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a megbántás dolog mindig egy érdekes téma. Mi a jobb? Hazudni, és valakit hamis álmokba ringatni, vagy őszintének lenni és bántani? Szerintem akkor is az őszinteség a "kifizetődő", mert ha valakit "nem bántasz", azt később (hosszú távon) bántani fogod... Az írás pedig ugyanúgy szó, ugyanúgy súlya van. :)

      Törlés