Árral szemben sodródok, szavaimból tenger árad
Elönti a tájat, eláztat minden házat, építsd a gátad
Ellenem... Én kitépem a fákat, ha kell a lelkedet is széttépem
Nincs már semmi értékem, de az elmédet pár betűvel szétvésem
Gyere ússz a vérben, én mindennel szembe megyek
Rosszallóan rám tapadnak a szemek, megintenek a kezek
De a cél mindig előttem lebeg, hogy jobb legyek
Nála, vagy magamnál. Itt már nem kellenek cselek
A papír a tollam alatt recseg, én meg a szemem alól lesek
Az akadály még mindig túl sok, ez nekem kellemetlen szerep
Majd bajnok leszek! De most megmaradok másodiknak
Leszek a zsebkendőd, amit a könnyeid átitatnak
A szavak problémákat áthidalnak, szembe menni a kételyekkel
Hozzád nem érhetek fel. Hiába adnád... Mit kezdjek az életeddel?
Lépni nem kell, én inkább az úszást választom
Árral szemben sodródom, de a világot elárasztom
Magamat lefárasztom, de erő még mindig van bennem
A tudásod leteszteltem, és a játékban nem én vesztettem
A megváltást megrendeltem, de a hősök már rég halottak
Harcosaim nincsenek... És sajnos soha nem is voltak
A fejemben hangok szólnak, menjek tovább... De nem bírom!!!
Át minden kínon... Minden dimenzión és veszett síkon,
Át a vízet ölelő rozoga hídon. Tartsatok fel, nem félek!
Ezt nevezitek fair play-nek? Én a jég hátán is megélek
Ezek tények. ugrom hát, hisz ugranom kell
Tengerfenéknyi értékrend, de én leszek ki megfelel
Egy cápa csókot rám lehel, megfulladnék? Nem hiszem!
Gyenge aki kapálózik, az erősebb most megpihen...
