2015. május 12., kedd

Félnóta

Tüzesek lettek a sorok, előttem lángol már a papír-lap
a fejemben játszó démonok, nyugodni soha nem hagynak
leírtam már réges-régen, hogy kezem kezet markol
de elkoptak a félsoraim, és a levél a szemét közt landol

félek attól a faltól, amit magamban építettem
már nem mondom büszkén neked: nézd mit tettem!
fél lélek egy testben... melletted ez lettem!
Nélküled pedig semmi... a tervem is csak ennyi

mindig vissza menni, pedig már nem kergetem a felhőket
a szívem játszóterén a gyerekek már rég felnőttek
üresen tátongó tér, nekem már csak ez marad
fél életem fél vágányon... Csak vissza felé halad

újra sikereket aratna! És akarom hogy halljam
Hogy a célszalag mint drótkötél, végighasít rajtam!
tőled örök reményt kaptam... Mesebeli királylány...
akkor hogyha nem te voltál... A Falakon túl ki várt rám?

A felhőim felett rejtjelek, fél mondatokba rejtelek
az édesen zengő szavaktól is, szakadnak a sebhelyek
az egész világ engem üldöz, és menekülni nem merek
Ide ragaszt a valóság, de csak halott álmokat kergetek...

a kezem nyújtom érted, de a válaszod csak szó-halom
a csillagokat elérem, és az egyiket majd neked adom
Gyűlölj ha akarsz, én majd annál jobban szeretlek!
és ha eltűnnél a sötétben, csak a fényben kereslek!

A többi az felesleg! A maradék meg fél-egész...
ha hibát hibára halmozok, hogy maradjak még merész?
lesz helyettem ki majd becéz, vissza fordulni már nem szokásom
és a szemedbe nézek majd... Ez az utolsó dobásom

a megégetett levelemet, az utolsó percben postázom
hamu van csak körülöttem... A síromat így hol ásom?
túl vagy ezer poháron, nekem nem kell már a szép halál
Hiszen tegnap még a vállamon ült, mára elrepült a kék madár...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése