Süvít a vég... Kinyitnám, de kezemben csak szakadt ernyő
Körülöttem tornádó, nem csak szellő... Egyszer kiutat találok
Saját földemen kirekesztett lettem, egy hite vesztett zarándok
Önmagam előtt szanálok! S, a lábam előtt patak halad
Nem látom hogy merre megy, de tudom... Belőlem fakad
Egy szív talán még akad! De az is csontig elázott
Csak egy utolsó esőcsepp volt, aki a pocsolya aljára lelátott
És a föld alá lerántott! Ördögöm van, én mondom!
Hogy ezer helyett egy marad, fent a sötét égbolton
Írásjelek, egy szakadt rongyon... A felhőmön is osztozom
Villámot szór, mennydörög! De én a vállamon hordozom
Fogd hát meg az ostorom! Kínozz amíg van bennem
Egy utolsó a lehelet... Én nem kérem, hogy hagyj mennem!
Legyen végső kegyelmem! Egy utolsó esőcsepp... Egy ugrás!
De nincsen már több lehetőség, nem lesz ebből megnyugvás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése