Ébredés

Ismét egy rövid történetet hoztam, egy érdekes és talán kicsit hihetetlen, misztikus, paranormális témáról..








Mi történt velem? Nem emlékszem az ég világon semmire. Úr isten! Mi ez a sivító hang? Hova megyek? Mintha egy alagúton át suhanó vonat tetején feküdnék, miközben körülöttem emberek rohannak. Hangokat hallok, de nem tudom kivenni, hogy mit is mondanak.  Újabb és újabb hangot hallok, majd egy alig-alig érhető távoli hangot: "14 óra 47 perc". Hé! Látok valamit! Vicces, mintha a vészhelyzet egyik részét látnám. Orvosok, műtősök, ápolók a műtőasztal körül. De várj! Ismerős az arca az asztalon fekvőnek. Nem tudom... Mintha az...Az az ember én lennék? Ismét az a vonaton utazó érzés és az a szörnyű hang. Szétmegy a fejem tőle... Kint vagyok valahol... Egy futballpálya mellett. Valaki éppen egy büntetőt készül rúgni. Nekifut és úgy rúgja el a labdát ahogy azt egyetlen ember csinálta, akit valaha is ismertem... A labda a jobb felső sarokba vágódik a keresztlécet súrolva. A gólszerző felém fut. Ismerem őt. Könny csordul a szemembe... Ő a nagyapám! Egyre több embert látok. Régen elvesztett barátok, családtagok, ismerősök. Szeretetet és melegséget áraszt egy fényes pont. Megindulok felé, de egy piros-fehérre festett sorompóhoz érek. Nem mehetek tovább, valami nem enged. Mosolyognak rám azok az emberek, de nem tudok lépni. Ismét a süvítés, de most nem ugyanarra megy a vonat. Itt vagyok! Gyengének érzem magam, a beszéd sem megy, körülöttem emberek zöld és kék ruhában. Talán a belém pumpált propofol hatása ez az egész. Furcsa az ébredés... Álom volt... Vagy talán több mint álom...