2015. május 21., csütörtök

Fény

Csak egy utolsó kérdés, de válasz sosem vár talán
Ha magas lóra pénzt teszek, rozsdás kaszával vágj alám!
Ez általában ál-talány... Lesz-e némaságból régi mondat
Elveszni önmagamban... A megoldások, végig bennem voltak...

Adom a tollat! Húzd át vele az életem, írj nekem egy új mesét!
Ha szemet szemért... Hát vedd át bennem a fény helyét
Én szívet adok helyette... Könyvekbe bújva, merengve
Csak egy felhőn ücsörögsz, és én ott szállok felette...

Hogyha fent vagy, eredj le! megváltoztat a változás...
Elátkozott áldomástól, egy utolsó szív dobbanás
Ki nem bírja sárt dobál! én adok helyette virágot
Ha a változásom visszafordul, majd megfordítom a világot...

Majd az leszek ha kívánod... Majd kivárom a vihar végét
A felhők lassan oszlanak, napsugár takarja a gyertya fényét
Megnyalom a penge élét, és a kezedet úgy elérem
Ha neked adom a világom, a szívem és a vérem...


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép és őszinte vers :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm! :)
      Az őszinteségről csak annyit, hogy szerintem ahhoz hogy értékes mű szülessen, az írónak meg kell nyílnia... Máshogy nem megy... :)

      Törlés