2016. június 29., szerda

Világok Harca

Aranyba öltözött felhők mögött, láthatatlan világok harca
Ködfátyol mögött megbújik, a mindenség vad álarca
A szeretet kudarca, egy veszett csata önző fénye
Majd hibát hibára halmozva, eltűnik minden töredéke...

Születik a béke, de lassan minden ember érdektelen
A múltban ragadt minden virág, a kertünk is élettelen
Már régen nincs mentelem, de lassan tűnik a hatás
Hisz' ahol egyszer tűz éget, ott mindig meglesz a parázs

Nincs trükk és nincs csalás, a bűvész újra varázsol
De nem jön az a tapsvihar, mitől örömkönnyben elázol
Nem kerekedhet magától, új világ, mi elég nekem
A próbálkozás szerencsét szül, de a siker reménytelen

Feleltem, de elégtelen. A bukás után erős leszek
Lehoznám a csillagokat, de a holdról földre esek
Alattam a padló recseg, már a csend sem barátom
Ledobom hát a láncokat, s a sérelmeket elásom!

Engedem hogy elázzon, a levél amit neked írtam
Melyben ott a krónika, harcokról mit magammal vívtam
El kellett hogy bírjam! A történelem jó tanár
Megtanított hogy türelem kell, s újra ideszáll a kék madár

Jöhet már a sötét halál! Soha többé nem félek
Egy szó íze, mit ajkadon érzek a legédesebb méreg
Íródjon új történet! Hát papírra vetni elkezdem
Hogy vissza kapjam a világot, miben már rég elvesztem

2016. június 10., péntek

Valóságos a valóság?

Gondoltatok már arra, hogy a valóság vajon tényleg megtörténik-e, vagy hogy mi az ami előre meg van írva? A Tesla milliárdos alapítója, Elon Musk a kaliforniai Code konferencián vázolta fel az elméletét arról, hogy nagy valószínűséggel a világ, amiben élünk, szimulált valóság.

2016. június 2., csütörtök

Tudat Alatt - Szeretlek

Körülöttem viharfelhő, homályosnak tűnik a messzi táj
Percenként változik a világkép, néha magához húz, aztán bye-bye!
Azt mondom várj, majd utadra eresztlek
Kimondtam már szeretlek, de ezek is tévképzetek lehetnek

Hiszek szép szemednek, de a napszemüvegen nem látok át
Néha kitépném és odaadnám a szívemnek zálogát
Legtöbbször csak vad záport lát, aki a szivárványt kutatja
Hinni nehéz a sötét alaknak, aki kardjával az utat mutatja

Lehet csak beledőlök...
Így nem lesznek mások a hősök...
Mártírhalál után, egyszer még úgyis győzök!
Megeszem amit főzök...

Az íze ajkadra emlékeztet, minden cseppje álom talán
Hogy fa-szabjával kezemben, átjutok egy bezárt szív védőfalán
Egyetlen könnycsepp hazám, de abból majd tenger árad
Menekülnék, de nem tudok... Itt egy pohár is simán eláztat

Tagadom a vádat, pedig már örökre megbélyegez
Egyetlen érintés által képzett kényszer képzet ez
a világom mámort lélegez és lassan elmúlik a kábulat
szenvedés és kínzó gyönyör, de soha nem keresnék más utat!

Képlékeny az érzelem...
De nem érdekel, ez érdekem...
Lássam más oldalról az életem, ha már elfogadni képtelen...
Hogy mindig csak rád éhezem...