Gyere velem!

Gyere velem! Ne félj! Elviszlek egy olyan helyre, ahol még soha nem jártál! Gyere velem! Komolyan! Fogd meg a kezem és vezetlek! Ha félsz, akkor igyál egy kicsit! Felőlem sokat is ihatsz, csak ne hasadjon meg a tudatod. Légy észnél, vagy észnél légy, de guríts le még egy-két kört. Mindegy, hogy mit, csak érezd, hogy szédülsz! Elviszlek oda, ahol a sötétségben szivárványt láthatsz. Ahol nem a hidegtől, hanem a forróságtól fog kirázni a hideg. Ahol a lábad fájni fog úgy, hogy egy lépést sem tettél meg. Ahol hallod a beszédet, pedig egy száj sem mozdul. Ahol a tükörből nem önmagad kacsint rád. De hidd el, a sötétben világítani fog a szemem. Nem is akarod majd azt mondani, de csak úgy kicsusszan majd a szádon, hogy "akarlak". Tudom, hogy nem akarod... De el foglak varázsolni! Nem fogsz érteni semmit! Pár nap múlva azon kapod majd magad, hogy hebegsz össze-vissza, mint egy kisgyerek, és keresel majd a végtelenben. Csak hogy én nem leszek sehol! Csak egyszer az életben mondj igent, mert később nem lesz alkalom. Ne máskor akarj, most gyere velem!