A halott költő dala

Csörtető elmém zajában, egy hang kiált fel: Még mindig élek!
Érzek, remélek... De mégis ezer sebből vérzek!
Ép testben, szétmarcangolt lélek... De a fájdalmam tompítja talán
Reggeli után két feles, meg 5 miligramnyi alprazolam!

Egy utolsó ugrás... És a te pocsolyádba estem
Mert ez lett a vesztem, hogy ami volt nem eresztem
Akkor még önmagam lehettem, mára már csak árnyék vagyok
Elsüllyedt a papírhajóm, de a szemedben ugyanaz a tenger ragyog!

A költő is csak némán gagyog, a verse kőbe írott... Csonka!
Egy utolsó kavics csak, amit a könnyeim felé dobna
Tiporj még egyszer a porba! A remény leheljen belém életet
Hogy aztán újra megölhess, és lássam megint az utolsó filmemet!

Pár képkockát ami enyém, s tiéd... Mondd: Ilyen szépet ki látott?
Fényben tündöklő sok ezer szilánkot, ami csak azért van alattam
Mert a tükörből a régi arcomat kikapartam, így magamban maradtam...
S, úgy lettem halhatatlan... Hogy a saját múltamban ragadtam...

Világok Harca

Aranyba öltözött felhők mögött, láthatatlan világok harca
Ködfátyol mögött megbújik, a mindenség vad álarca
A szeretet kudarca, egy veszett csata önző fénye
Majd hibát hibára halmozva, eltűnik minden töredéke...

Születik a béke, de lassan minden ember érdektelen
A múltban ragadt minden virág, a kertünk is élettelen
Már régen nincs mentelem, de lassan tűnik a hatás
Hisz' ahol egyszer tűz éget, ott mindig meglesz a parázs

Nincs trükk és nincs csalás, a bűvész újra varázsol
De nem jön az a tapsvihar, mitől örömkönnyben elázol
Nem kerekedhet magától, új világ, mi elég nekem
A próbálkozás szerencsét szül, de a siker reménytelen

Feleltem, de elégtelen. A bukás után erős leszek
Lehoznám a csillagokat, de a holdról földre esek
Alattam a padló recseg, már a csend sem barátom
Ledobom hát a láncokat, s a sérelmeket elásom!

Engedem hogy elázzon, a levél amit neked írtam
Melyben ott a krónika, harcokról mit magammal vívtam
El kellett hogy bírjam! A történelem jó tanár
Megtanított hogy türelem kell, s újra ideszáll a kék madár

Jöhet már a sötét halál! Soha többé nem félek
Egy szó íze, mit ajkadon érzek a legédesebb méreg
Íródjon új történet! Hát papírra vetni elkezdem
Hogy vissza kapjam a világot, miben már rég elvesztem

Alfahím Képző - 4. Lecke

4. Lecke

A lányok a pénzt szeretik!

Valóságos a valóság?

Gondoltatok már arra, hogy a valóság vajon tényleg megtörténik-e, vagy hogy mi az ami előre meg van írva? A Tesla milliárdos alapítója, Elon Musk a kaliforniai Code konferencián vázolta fel az elméletét arról, hogy nagy valószínűséggel a világ, amiben élünk, szimulált valóság.

Tudat Alatt - Szeretlek

Körülöttem viharfelhő, homályosnak tűnik a messzi táj
Percenként változik a világkép, néha magához húz, aztán bye-bye!
Azt mondom várj, majd utadra eresztlek
Kimondtam már szeretlek, de ezek is tévképzetek lehetnek

Hiszek szép szemednek, de a napszemüvegen nem látok át
Néha kitépném és odaadnám a szívemnek zálogát
Legtöbbször csak vad záport lát, aki a szivárványt kutatja
Hinni nehéz a sötét alaknak, aki kardjával az utat mutatja

Lehet csak beledőlök...
Így nem lesznek mások a hősök...
Mártírhalál után, egyszer még úgyis győzök!
Megeszem amit főzök...

Az íze ajkadra emlékeztet, minden cseppje álom talán
Hogy fa-szabjával kezemben, átjutok egy bezárt szív védőfalán
Egyetlen könnycsepp hazám, de abból majd tenger árad
Menekülnék, de nem tudok... Itt egy pohár is simán eláztat

Tagadom a vádat, pedig már örökre megbélyegez
Egyetlen érintés által képzett kényszer képzet ez
a világom mámort lélegez és lassan elmúlik a kábulat
szenvedés és kínzó gyönyör, de soha nem keresnék más utat!

Képlékeny az érzelem...
De nem érdekel, ez érdekem...
Lássam más oldalról az életem, ha már elfogadni képtelen...
Hogy mindig csak rád éhezem...

Beleszeretni egy felhőbe...

A szerelemről alkotott véleményemet már sokszor olvashattátok és ez természetesen azóta sem változott. Van viszont egy jelenség, amit úgy érzem ideje kifejtenem bővebben. Ezt a dolgot én csak úgy jellemzem, hogy van az emberek életében egy-egy pillanat (van akinél hetek-hónapok sőt akár évek is), amikor képes beleszeretni egy felhőbe...

Miben hiszel?

Hiszek még a győzelemben, de nem futok versenyt senkivel
Ha neked méteres az előnyöd, én beérem pár centivel
Rossz szó engem meg nem visel, hiszek még a csodákban
Hiszek az elmúló magányban, egy örökké való világban

Már ezerszer hibáztam, hisz' ez vakvágányra futott vagon!
A csillagokat majd elérem, és az egyiket neked adom,
hogy legyen egy kis fényesség is, azon a kitépett utolsó lapon...
Amit vérrel írtam tele. De a befejezést neked hagyom...

A körömet még megfutom, de ebből sem lesz új rekord
A célszalag majd áthasít, a vérem pedig szomjat olt
A nyelvem is félrehord, de még mindig hiszek magamban
A lábam előtt szilánkok, szétszabdalják a talpam

A tükörképem törte szét, látta hogy ajkam ér a szádhoz
A büntetésem tölteném, de nekem közöm sincs a vádhoz!
A vesztes engem elátkoz! Lesz kereszt, mit a vállam cipel
Téged vállára vesz a tömeg, engem csak az ördög visz el...