2015. október 12., hétfő

Pokoli képmás

Megrogyott az elme, összedőlt a világkép
Hibás lett az irányzék, de nektek egyel jövök még!
Én veletek pörögnék, de sártengerben ragadtam
Talaj nincsen alattam, csak egymagam maradtam!

Az életem én faragtam, de korán beletört a fejsze
Hogyan lennél örök győztes, ha nem tudod nyersz-e
A menetet az ördög nyerte! Mellettem bajnok lehetett
Hát lettem én a csatlósa, aki soha sem szeretett

Figyeld a jeleket! Hibás tanács, hazug szó
Kopogtattam volna nálad, de zárva volt az ajtó!
A tükörben egy ismeretlen. Ez én lennék? Nem látom
Szánalmas és undorító... Leköpöm a képmásom!

Előttem két lábnyom van, és mindkettő a sajátom
Egy előre, kettő hátra... a múltban ragadsz barátom...
Látom a saját halálom, önmagam halálra rémítettem
Magamra nézek, utasítok... Nézd meg haver! Nézd mit tettem!

A poklomat én építettem, nem kell hozzá iránytű
Oda jut majd mindenki, aki nem csak simán hű
Önmagához... Ugyanúgy, ahogy én is az lettem...
Pedig én ezernek, és nem csak egynek kellettem

Lábnyomok mögöttem, előttem meg utca
Engem elemekre szedett szét, a dílerem cucca
Neked kábszerre nem futja? Hát vegyél nekem virágot
Dobjad majd a síromra, ha itt hagytam e világot...


2 megjegyzés: