Kócos lett a betontömböm, törött téglából épül falam
rád nézek és eláll szavam! Én az utolsó tróger költő
de pár cseppet boldogságból... Vajon kinek tölt ő?
a válasz mindent döntő, bennem újra utat tör a céltudat
De új napra új harcos éled, és ez bennem új célt mutat
Úriember így mulat! Megint sárga földig csont részeg
Lennék én herceg... Délceg... De nem érzem magam késznek!
Ez megint csak részlet. Jöjjön hát az utolsó kérdés:
Hadd legyek már boldog végre! Ez olyan nagy kérés?
Veszni tűnő érzés. De magamnak mindent én adtam!
Forró tüzes katlan... Hehh! Megint egyedül maradtam
Széllel szemben haladtam! Ez még mindig én vagyok!
Néha vihart hozok, de utána csak mosolyt hagyok...
néha még mindig csalok! De állandóan szivárvány jár felettem
Nem azért szeretlek aki vagy, hanem azért aki lenni tudsz mellettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése