Táncold el az életed!

Mostanában elég sokat írok az értékvesztésről és mára is egy ehhez kapcsolódó dolgot hoztam. Az fiatalokban valahogy mindig benne volt és benne is van az igény a bulira, a táncra és emellett persze az alkoholra. A tánc azt hiszem maga az élet...








A tánc mint olyan, művészet. Méghozzá olyan ami már szinte a kezdetektől megtalálható az emberek életében(gondolok itt a törzsi táncokra). Viszont abba sokan nem gondolnak bele, hogy a tánc tulajdonképpen a két ember közötti non-verbális kommunikáció egyik fajtája. Ahogy egyes állatoknál, az embereknél is megvan a párzási tánchoz hasonló szerepe. Egy buliban a szingli egyedek ez alapján(is) választják ki, hogy kivel párosodnának esetleg aznap este. Jó persze az előző mondatot nem kell teljesen komolyan venni, viszont van benne igazság, hiszen a parketten az ember ezzel hívja fel magára a figyelmet, kelti fel az érdeklődést és valljuk be, igenis mindenkit elkezd érdekelni egy jó táncos, akkor is, ha külső jegyeiben nem kelti fel a figyelmünket. A táncban a legfontosabb az érintés, a testkontaktus. Az egyik tánc amiben ez abszolút kivehető, a salsa... (sajnos nem tudok salsázni, bár egy esti iszogatás alkalmával egy hölgy ismerősöm megpróbált megtanítani... Rögtön szerelmes is lettem...)

Az igazi párszerző zenének persze örökre megmarad a Rhythm and Blues azaz az R'n'B. Ez az alapvetően fekete zene, egyszerűen arra sarkallja az embert, hogy megfogja egy lány derekát, magához húzza és forró táncot kezdeményezzen vele.

Sajnos hozzá kell tenni, hogy manapság az effajta tényleg táncolható zenék kimentek a divatból és teret hódított a hard techno, meg a minimal és társai, amelyek azon kívül, hogy (számomra) csak és kizárólag alkoholmérgezés határán levő véralkohol szinttel tűnik élvezhetőnek, abszolút táncolhatatlanok. Illetve sokan ugye táncolhatónak mondják, de őszintén szólva kívülről úgy néz ki, mintha Schobert Norbi bespeedezett volna és alternatív módban adná elő a reggeli tornagyakorlatát, miközben epilepsziás rohamot kap.

Az én másik személyes kedvencem az R'n'B és a Hip-Hop mellett egyértelműen a Scooter által köztudatba hozott, belga fiatalok által kitalált Jumpstyle(és HardStyle). Nem azért, mert érzéki, meg összebújós. Nem. Egyszerűen azért, mert baromi látványos tánc akkor, ha a szórakozóhely színpadjára keveredve 3-man 4-en elkezdjük nyomni (igen, erre pl. felhasználhatók azok a bizonyos bulizás szempontjából általam nem igazán szeretett tuc-tuc zenék).

Igazából oldalakat tudnék még írni, de nem fogom megtenni. Elhúztam előttetek kicsit a mézesmadzagot, de megadom a lehetőséget, hogy mindenki átgondolja magában, mit is jelent neki a zene és a tánc, vagy azt, hogy megtalálta-e már a megfelelő partnert a tánchoz. Mert bizony a megfelelő pár a táncban, könnyen lehet, hogy a megfelelő pár az életben is... A tánc összehoz. A tánc utat mutat. A tánc szerelem. A tánc maga az élet...