2015. július 24., péntek

Felejtés

Kérdőjelek körülöttem, hova tűnt az angyalom
Nincs már meg a lehetőség, nincs meg már az alkalom
A hangszóró is súgja, én pedig csak hallgatom
Az elképzelt kis világomat, már csak magamnak alkotom

Az álarcot leszedtem, nem véd már az acél fátyol
Elővettem igaz arcom, jégpáncélon a tér lángol
Eltűnt már a szerelem... De az érzés most is bennem él
Örök vesztes lettem, aki még mindig győzelmet remél

Én láttam Utópiát, az elmém arany könyvében
Ha tegnap még szerettek... Akkor most meg miért nem?
Édes volt az álom, de túl kemény az ébredés
Egy életen át szeretni, súgd meg nekem: Miért kevés?

Kívül szmájli... De belül... Fáj mi?
Árral szemben... Gyerünk, állj ki!
Én falat építettem, a szívem volt a tégla
A neved felírnám újra, de mára elkopott a kréta...

Merre van a szivárvány? Felettem az ég dalol
A világot megfestettem, de nem maradt csak krétapor
Egy kesze-kusza elmék... Sokan értenek de nem látnak
Mind az ajtó előtt állnak, de soha többé nem várnak

Neked ez az átlag... Nekem simán felette!
Aki egyszer emlékezett, ma már az is feledne...
Az emlékek eltemetve, ami szép volt: föld alatt
Egy heg csak a szív felett... Az is kajak földagadt...

Pár apró lépés... Egy előre, kettő hátra
Nekem már senkim nincsen, aki a túloldalon megvárna
A gitárom húrjai, rég szanaszét szakadtak
Az utolsó felesem, azért még kikérem magamnak

És felejtelek örökre, már nincs értéke az aranynak
közös életünk képei, már csak legendák maradnak...
Van az aki boldogságot, a magamfajta mást "kaszál"
Tegnap még a vállamon ült, mára elrepült a kék madár...


1 megjegyzés:

  1. Nagyon, de nagyon szép vers! ^^ Lehet, már egyszer olvastam valahol, de ettől eltekintve nagyon tetszik! A 3ik vers 2ik sora kicsit nekem fura. Mármint, mintha nem passzolna oda, mert nem olyan, mint utána a többi vers sorod. :) Bár, inkább hallgatok, nekem egy normális versem sem született, még soha. xS

    VálaszTörlés