2015. június 21., vasárnap

Roland Winchester: A démon Barátja


Hoztam nektek egy bemutatót, egy olyan történetről ami engem személy szerint gyorsan magába szippantott.
Megmondom őszintén, mindig is érdekelt, hogy milyen beteg emberek azok akik ilyesfajta horror történeteket tudnak írni. A blog amiről beszélni fogok nem más mint A démon barátja, Roland Winchestertől.



A sztori egy Dave Gilliam nevű srácról szól, akit megszáll, illetve meg akar szállni egy démon és kacifántosan ugyan, de eljut a pokolba (jelenleg itt tart a történet, amikor ezeket a sorokat írom). Az érdekes dolog, hogy a srác a valóságból sokszor csöppen át egy más, alternatív valóságba, ami alatt eléggé durva dolgokat csinál (pl. megöli a saját anyját). Ami különösen tetszik a dologban, hogy nem elcsépelt, "jájj jönnek a zombik" meg hasonló dolgokról van szó, hanem valami tényleg új dologról. Az hogy a srác tényleg a pokolba jut és azt nem is egyedül teszi, valami teljesen új világot mutat be, bár megmondom őszintén az elején azért csigázott fel annyira a történet, mert volt egy kis "Egy csodálatos elme" flashem és azt mondtam volna, hogy a srác valószínűleg beteg (skizofrén) és ezért éli meg így a dolgokat és ezt a más világot, de sajnos nem ez lett belőle (ez egy ötlet az íróknak, egy ilyen történetet baromi szívesen olvasnék, amikor a főhősről a végén kiderül, hogy valójában beteg és ezért gyilkolja le a saját ismerőseit, mert azt hiszi megszállták).
A történet felépítése kicsit néha nekem elsiettetettnek tűnik, bár ettől tényleg pörgős és izgalmas. Ami viszont szemet szúrt és hiba, hogy viszonylag sok elgépelés és helyesírási hiba volt megtalálható az írásban, erre szigorúan oda kéne figyelni, mert a magamfajtákat rettenetesen zavarja.

Összegzésként annyit tudok mondani, hogy beteg, de szerethető történetet kapunk, ami nekem például rengeteg ötletet adott egy esetleg megírandó sztorihoz, amit úgysem fogok megírni, de majd talán valakit rá tudok venni, mint mentor és segítő. Egy biztos, érdemes olvasgatni.

2 megjegyzés:

  1. Örülök ennek a kritikának, mert végre valaki a lényegről beszél, nem pedig semmiségekről, amiket változtatni lehet. Még jobban örülök annak, hogy rajtam kívül másnak is feltűnt, hogy egy eléggé tehetséges ember van kibontakozóban! :D Köszi!

    VálaszTörlés
  2. Atyám csak most veszem észre hogy sosem kommenteltem ide! Köszönöm a kritikát így ennyi év után is : )

    VálaszTörlés