2015. június 20., szombat

Kutya egy világ ez


Korábban már mutattam egy képkockát, ahol azt írtam, a kutyád tulajdonképpen te vagy. Ez egy olyan tény amire az emberek nagyon ritkán gondolnak és nem igazán figyelnek rá, pedig abszolút igaznak tűnik az állítás...



Az a helyzet, hogy egy kutyatartó és a kutyája közötti kapcsolat több mint egy szerelem. A tényleges feltétel nélküli odaadásról és szeretetről szól, amit nem lehet felülírni és nem múlik el. A kutya egy rendkívül intelligens állat, aki tanul napról napra (ez főleg akkor vehető észre, ha nagyon kicsi korától egy emberrel él). Azon kívül, hogy megfigyeli és tanulja az emberi szokásokat, bizony még egyes személyiségjegyeket is átvesz a gazdájától akit alfának(falkavezér) tekint. Ebből kiindulva igenis mondhatjuk azt, hogy a kutyánk valójában a mi - kissé torz - tükörképünk.

Engedjetek meg néhány példát és rögtön látni fogjátok, hogy mire gondolok és mire lehet következtetni egy állát viselkedéséből.
Az eb, aki rendben él, "nem rosszalkodik" és nyugodt, egy olyan gazdára utal akinek rend van a lakásában, jó érzékkel neveli az állatot és valószínűleg nem idegesen, feszülten tér haza a munkájából.
Az előző "túlfejlesztett" változata az állat, aki annyira szigorú szabályok és betanított rendszer szerint él, hogy tulajdonképpen nincsen önálló személyisége. Ez tipikus példája a rend és tisztaságmániás, makacs, birtoklási kényszerben szenvedő embereknek, akik a kutyájukra vetítik ki ezt a birtoklási és irányítási vágyat. "Azt csinálod amit én mondok, akkor amikor én mondom!" jelszó  alatt.
A kutya aki rendetlen, ha úgy tartja kedve a lépcsőház ajtajában végzi el a dolgát, egy nem túl erős kezű, rendetlen, szétszórt emberre utal.
Az az állat amelyik hangos, agresszív, és önző módon védi ami az övé... Hát a gazdáját inkább ne is említsük, mert szerintem az eddig leírt dolgok után mindenki kitalálta.

És természetesen napokig sorolhatnánk.

Egy biztos, nem szabad hogy az állatunk túl kötött rendszerben éljen, mert akkor elveszíti a személyiségét, amitől igazán varázslatos, tanulékony és szabad. Hiszen az állatoknak ugyanúgy szükségük van szabadságra, mint nekünk embereknek.
Saját  példa: A feljebb említett képen azt lehet látni, hogy a kutya a könyv felett fekszik, mintha olvasna. Ez abszolút nem beállított kép, ami egy irodalom érettségire való felkészülés idején történt. A kutya látta ahogy az ember olvas és ezt próbálta meg leutánozni. De ez a fajta viselkedés szinte nap mint nap észrevehető az eben attól kezdve, hogy magtól megtanulta kinyitni az ajtókat, azon át, hogy érdeklődve nézi veled a TV-t, odáig hogy csak betakarózva, párnán hajlandó aludni. Mert a kutya is embernek hiszi magát. Az én kutyám pedig én vagyok...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése