Szex a lelke mindennek.

Be kell valljam, hogy sokat gondolkodtam, hogy mi legyen ennek a bejegyzésnek a címe, de mivel csak vulgáris dolgok jutottak egyembe, maradtam az eredeti ötletnél. Mivel manapság a bloggerek is egyre gyakrabban írnak a szexről, úgy gondoltam ideje kicsit rávilágítani arra, hogy azok kívül, hogy egyszerűen szeretjük csinálni (ha jól csináljuk), és élvezzük, miért is jó dolog szexuális életet élni. Úgyhogy jöjjön egy hosszabb kis szösszenet a Szex élettani, fizikai és lelki hatásairól...

Világok harca

Fal fehér arcom szemem előtt, szürke utópiában élek

Hol megfordult az világrend, s én csak menekülnék végleg

kitörölném a képzeletet, hisz' az a valóság gyilkosa

Újrajátszva máshogy látom, hisz elmém az ördög cinkosa

Így adj újra életet, egy csepp érintésnyi ária
Az élet arany könyvéből nyert, szívdobbantó mágia
nem kell többé várni... Ja! Eltűnik az álca...
Felesleges lett a kérdés: Te még mire vársz ma?

Te a fény lettél, sötét börtönömben égő fáklya
A bukott király vára, egy insomniás álma
Te vagy a szél... Gyere, úgy símogasd az arcom
hogy az utolsó mosolyom, a szám szélére fagyjon

Volt egy felesleges háború, hol nem győzhetett, ki' nem vesztett

Hol ellopták a szívemet, de helyette a tied meglett...
Ahhoz, hogy építeni tudjunk, először itt rombolni kellet...
Most meg világunkban gyönyörködünk, Ahogy némán fekszünk egymás mellett...

A Sors Könyve

Alapvetően kétféle ember létezik: az egyik, úgy gondolja, mindenki a maga sorsának a kovácsa, így azt, hogy mi és hogyan történik vele a jövőben, ő maga határozza meg a jelenbéli cselekedeteivel. A többi ember pedig úgy hiszi, hogy bármit is tesz, a sorsa meg van írva, így nem tudja elkerülni azokat a dolgokat, amik várnak rá.

A kérdés örök. Létezik-e sors és felsőbb erő, meg van-e minden írva?

Aszfaltcsík és égett gumiszag egy más világban

 Létezik egy világ, ahol nem számít, hogy ki vagy és honnan jöttél. Egy virtuális világ, ahol minden percben versenyzel önmagad és a többiek ellen. Egy világ, ahol bárki lehet vezető, ahol bárki lehet híres és ahol bárki lehet bajnok. Ez egy különleges bejegyzés lesz, ahol szeretném nektek megmutatni az én virtuális valóságomat és, hogy miként lettem az egyik legnagyobb magyar Trackmania csapat vezetője.

Magányos lábnyom

A holdfény tarkón világít, az utam egyedül járom
A sötét utca kövébe, beleég egy magányos lábnyom
Az árnyékom a párom, minden álom tetszhalott
A szél már nem súg a fülembe: amit akarsz megkapod!

Elfelejtem a tegnapot, reggel úgy kelek ki az ágyból
Hogy az esti könnyeket, még lenyelem a számból
Mit várjak a mától? Ha a holnapom rég elveszett
a világot fedő álarcom, a félhomályban megrepedt

Ami egykor védelmezett, mára ellenséget generál
nem segít az érzelem, a szív sem ugyanúgy kalapál
távolról simogat a halál, a fénysugarakat számolom
kilenc bennem az ezrelék, túl lassan múlik a mámorom

Átsiklani pár nyomon... Vajon miért veszettem el mindent?
Ami egykor hajtott, már nem zakatol itt bent
Mindenki csak játssza az istent, engem eltakar az acél fátyol
Forrón ölelne tán' még a kéz kéz, mert látja hogyha fázol

Előttem délibábként látszol, az úton tovább ezért megyek
De megcsal a látszat, egy hamis szempárban eltévedek
Talán akkor elég leszek, ha hagynak meghalni újra... Ezerszer...
De kérlek hogyha rám találsz, többé már ne ébressz fel...

Cím nélkül...

Egy rövid történet amihez nem igazán szeretnék kommentet, sőt még címet sem fűzni...

A hó...

Meg kell mondjam sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adhatnék ennek a kis történetként tálalt vallomásszerű gondolatcsepp halmaznak. Úgy döntöttem, hogy legyen a keret a cím és mindenki döntse el, hogy vajon a hó tényleg képes-e elfedni a múlt hibáit és a haragot, valamint hogy tényleg képes lehet-e arra, hogy boldogságot hozzon...