2015. szeptember 17., csütörtök

Csupán illúzió...


Korábban már több alkalommal kielemeztem nektek a szerelmet, de rá kellett jönnöm, hogy mindig különböző nézőpontból közelítettem meg... Azt pedig, hogy miért mondom, hogy a szerelem csak illúzió, sosem írtam le. Úgyhogy ennek most érzem azt, hogy eljött az ideje...




Kezdjük az elején. Azt kell mondjam, telik az idő, de én mégis tartom magam a mondáshoz, hogy szerelem csak illúzió...
Maga a nagybetűs szerelem ugye csupán kémiailag felírható folyamat, ami az agyadat készteti furcsa és zavarodott működésre(erről már írtam is egy hosszabb bejegyzést). A viszonzatlan szerelmet ugye plátóinak mondják, ami a világ legerősebb érzése. Őszintén gondoljatok bele, milyen a százalékos arány az ember életében a plátói szerelemnek és az igaznak mondott, beteljesült szerelem bekövetkezésének esélyénél? Ugye ezen azt értem, hogy mind a két fél, ugyanazt a baromira erős, "szívemkiugrikahelyéről" érzést érzi a másik iránt. Hát segítek, ennek az esélye körülbelül 1% maximum. Illúzió. Ez valahogy így van belénk kódolva, egy amolyan agyi defekt minden egyes embernél, és csak baromi szerencsés esetben jön el az, hogy a két ember tényleg ugyanazt érzi. A másik oldal pedig az, hogyha kiürül a kémia és megismerjük a mási kember valódi énjét, akkor képes-e a két ember együtt maradni és elviselni egymást.
Talán ezért írtam mindig is azt, hogy a szerelemben nem, hanem az igaz szeretetben hiszek, mert az erősebb kötődés, és ezt a dolgot tartom is. Mert az valóban a bizalomra, a vonzalomra és a másik emberre vetett hitünkre épülő "függőségünk". És ez tényleg az a dolog, amikor ha ez a három dolog megvan, képesek vagyunk leélni a másik féllel az életünket is akár egy döntés alapján. A döntés pedig: Igen ő a megfelelő ember számomra. És ez valóban döntés, nem pedig az elképzelt varázslat. Az én teóriám szerint pedig a szeretet ésszerű és döntésen alapul eleinte. Eleinte, mert utána már azért ez is átcsap és valamilyen szinten beindul a kémia is, meg egy idő után már majdnem minden ami a szerelmet jellemzi, csak lassabb folyamat. Persze ugye ehhez türelem is kell, méghozzá nem is kevés...
Alapvetően a különbség a két érzés között az időtartam, és az erősség elegye. a szerelem erősebb érzés, de gyengébb kötelék és rövid ideig tart... A szeretet pedig ugyan gyengébb érzés, viszont egy életre szól és jóval erősebb kötelék... Persze a dalok nem utóbbi érzésről születnek általában, viszont a mese és a valóság itt lehet, hogy jobb ha különbözik egy kicsit egymástól...
Remélem így azért érhetőbben kifejtettem és kicsit sikerült összefoglalni a dolgokat. De egy szónak is száz a vége: A szerelem csupán illúzió...


1 megjegyzés:

  1. Tulajdonkèppen azèrt hisszük azt hogy a Szerelem az a "szìvemkiugrikahelyèről" èrzès mert bcbcsapjuk majunkat. Lèpten nyomon azt halljuk a dalokban, olvassuk a könyvekben hogy ha szerelmes vagy akkor hevesebben dobog a szìved, görcsbe rándul a gyomrod stb. De tudjuk hogy ez max az elejèn van csak ìgy. Az ùjdonság izgalma miatt, mert nem ismerjük a másikat. Idővel vagy kialakul a feltètlen szeretet vagy pedig rájön az ember hogy "nem is vagyok szerelmes" ès a kèt fèl bùcsút int egymásnak vagy ìgy ,vagy ùgy.

    VálaszTörlés