Ezek a szabályok igazából olyanok voltak, amik nem voltak leírva. Amolyan "utcatörvények". Na igen, apropó utca. Vallomással tartozom az olvasóknak, arc nélkül ugyan, de bőven a két x felett járok és régen röhögtem amikor valaki azt mondta ilyen "fiatalon", hogy "Bezzeg az én időmben". Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg így van. Már a 2-3 évvel fiatalabb korosztály is teljesen máshogy nőtt fel, nem hogy a 10-zel fiatalabb. Hülyén hangzik, de az én fiatalságomban nem játszott szerepet az internet, nem volt okostelefonom és semmiféle kommunikációs eszközöm, maximum a Matávos telefon. Ebből következik, hogy ha én valamit csinálni akartam a haverokkal, akkor felmentem hozzájuk és becsengettem. Ez által egy sokkal szorosabb kötelék alakult ki a haverok-barátok között. Nem volt helye hazugságoknak, simliskedésnek. Nem akartuk felszedni a haverunk párját, sőt még az exével sem jöttünk össze, vagy feküdtünk le vele (az általános szabály: haver exe szent és sérthetetlen a szakításukat követő 1 évig. Kivételt képez ez alól ha a haverunk engedélyt ad rá). Mert a mi becsületkódexünk ezt követelte meg. Azt hiszem mi emberek eltávolodtunk egymástól. Igen ez a dolog látható, észlelhető. Manapság ha beülök egy kocsmába elfogyasztani egy sört, a következőt látom: Minden asztalnál 4-5 fiatal ül és nem egymással, hanem a telefonjával meg a facebookkal foglalkozik. A társaságokban maximum 1 ember van aki nem a virtuális közösségi élettel van elfoglalva, ő a kirekesztett, a meg nem értett. Zárójelben megjegyezném: Társaságban a telefonodat nyomkodni és foylamatosan azon lógni igenis irtózatosan nagy BUNKÓSÁG!!! És igen, ezekből a dolgokból is következik az, hogy elveszítjük egymás felé a tiszteletet. Pedig a betyár becsület igenis fontos dolog kéne hogy legyen, mert ebből látszik, hogy érzed, tartozol valahova. Mert igen, ahova tartozom, ott korrekt vagyok és ha kell tartom a hátam, hogy rajtam csattanjon az ostor. Sajnos az értékrend mára megváltozott és minden ami egykor jobbá tette az embereket, elkezdett csendben elmúlni. Korcsosodik a világ. Lehet ez a társadalom, vagy a neveltetés hibája, de egy biztos: Az út amin elindultunk nem vezet sehova. A becsületkódexünkről pedig egyre több lapot kell kitépni...
Nos, van abban igazad amit mondasz. De, sajnos, mivel a "jövő nemzedéke" másként nőtt fel, nehéz elmagyarázni, miért fontos mindez. Mint, mikor bejött a TV, mint újdonság és azok, akik anélkül éltek, elítélték azokat, akik a TV mellett nőttek fel. És változott? Nem. Sőt, a TV elhanyagolható lett az internet miatt. Sajnos, nincs mit tenni. Az internet kellemes, kényelmes és biztonságos talajt ad arra, hogy ne bukj le, ne kelljen önmagadat adnod. Az interneten az lehetsz, aki akarsz lenni, és tudni fogod, hogy úgy is gondolnak rád. Nincs szoros kötelék, így mentesülnek ennek a súlyától. Pont attól, amit írtál. Nincs felelősséged a barátod felé, ha elb*szta akkor az az ő hibája. Persze, képes bárki hisztizni ls panaszkodni, de egyik sem tenne semmit egy "barátért". Ma már az is, csak mutogatásnak, trófeának számít, ha valaki a "barátod".
VálaszTörlésIgazad van, az általad felsorolt érvek miatt (is) nincs közeli barátom. Egy kezemen meg tudom számolni, kiben bízom meg, ki az akiért tartanám a hátam, érte mennék, verekednék érte. Ebből egy a rokonom, a másik a párom. Maradt három. :) És tudod, nem kell több "barát". Épp azért, mert az elveszett értékek miatt tudom, hogy nem lenne kire támaszkodni a bajban. Ma, már az ember ha bajban van, magára számíthat. Nincs senki. Egyedül élik az életüket, egy virtuális álcával, hogy mégse szembesüljön, piciny lelkük azzal, hogy igazából, a mobil és gépek nélkül MAGÁNYOSAK! Amig van internet, addig nem fog változni. Ez van.
És mindemellett hiányzik a másik ember iránti tisztelet, viselkedés, jómód, illem. Sok, minden kiveszett. De, talán, idővel rájönnek. Ha nem, így jártak. A mi generációnk, akik CD lejátszót hordoztak ha zenét akartak hallgatni (előtte kazettás lejátszót), mi, akiknek külön volt a fényképezőgép és a számológép, nem fogunk túl könnyen alkalmazkodni. Minden újdonsággal lesznek aggályaink. De, ez sosem volt másképp. Ahogy, a mi nagyszüleink-nek nem tetszett a TV vagy dédnagyszüleinknek, úgy ez nekünk sem. De ez van. Vagy elmegyünk nomád életet élni, függetlenül a rendszertől, vagy maradunk és alkalmazkodunk. :)
Cathreen, hogy én téged mennyire imádlak! :D Tökéletesen leírtad azt miről szól/szólni akart a bejegyzésem. Bár annyiba belekötnék, hogy ez szerintem azért nem feltétlen a techika megjelenése és a fejlődés hozadéka. Én személy szerint, kihasználom a fejlődést, hiszem most is interneten publikálok, sőt napi szinten kommunikálok facebookon. Mégis meg tudtam tartani az értékeket és a viselkedésemet is be tudom szorítani azok közé a korlátok közé, amit a szüleimtől tanultam. :)
Törlés