Van egy emberfajta, aki igazság szerint az agyára megy a körülötte levőknek, de őt ez egyáltalán nem érdekli. Tipikusan az a fajta, aki mindenkinél, mindent sokkal jobban tud. Igen, ő a "szuperintelligens" megmondóember...
Vannak határok. Az a baj, hogy ezeket a határokat néhányan előszeretettel lépik át és őket nevezzük jobb napjainkon megmondóembernek. Igazából most, miközben ezeket a sorokat írom, jöttem rá arra, hogy fiatalkorom legnagyobb megmondóembere bizony Okoska volt a Hupikék Törpikékből. Úgy ahogy a legnagyobb g*ci Tapsi Hapsi, megvolt a karakterben a halvány társadalomkritika(erről majd egy későbbi bejegyzésben). Egy biztos, Okoska egy gyereknek sem volt a kedvence, de akkor még nem is képzeltük, hogy a világ tényleg tele van ilyen emberekkel. Az okoskodásnak van egy szintje ami még elviselhető, mégpedig ha az ember tényleg jó, helytálló, témához illő dolgokat mond oda. Igazából az sem baj, ha ez ember elmondja a véleményét a dolgokról, még akkor is ha badarságokat beszél, csak lökje már oda a mondata elé vagy mögé, hogy szerintem... Viszont az amikor valaki hülyeségeket magyaráz, úgy hogy semmivel nem tudja alátámasztani és ezt még lekezelően is teszi, na ott elszakad a cérna. Oké, hogy az ember ragaszkodik a véleményéhez, meg a saját igazságához. Ezzel tényleg nincs baj, egészen addig, amíg alá tudja támasztani a mondanivalóját, vagy van valóság alapja. A problémák ott kezdődnek amikor minden háttér, vagy bizonyíték nélkül kezd el valaki okoskodni. Tényleg az van, hogy nincs azzal baj, ha az ember hülye. Csak a stílus legyen normális, mert ha valaki hülye és ezt lekezelő, lenéző stílussal párosítja, az gyengébb idegzetű befogadónál lehet, hogy a pofonfát is megrázza.
Annyi, de annyi ilyen embert ismerek...sajnos! Jó, hogy helyettem is összefoglaltad a gondolataimat! :)
VálaszTörlés