Én az Insomniás álmodozó, kinek rég nincsen már szerelme
A világ lekezelne, aztán majd fel emel az égig
Hogy elmondhassa majd a végén: Hmm... Valami rémlik...
Egész életben egy félig, mindig melletted az árnyékom
Maradj te a másik felem, lakhelyed legyen az én ágyékom
Játszom megunt társas-játékom, de még egy körből kimaradok
Lehet már nem akad ok, de a végén mégis kifakadok
A szemedben tenger ragyog, hát hadd legyek a bárka
Minek csak egy az összes matróza, és egyazon a kapitánya
Kék madár a kalitkában, ő is csak szabadságra éhes
Még nem érti a gazdája, hogy a szárnyas így nem életképes
A tükörben az arc is rémes, mert szilánkosra tört az öntudat
Az egész világ fejben dől el, de a doktor bennem csak űrt kutat
A kalapomból fehér nyulat, vörös rózsát... Varázslat...
Előttem a vert seregem, most mosolyogva szanálhat...
A szerződésem megköttetett, a pecsétet rá az ördög nyomta
De nem az övé a név ott rajta, azt áthúzta az isten tolla
Vissza mindent! A jelen a múlté... A múlt pedig a jövőkép
Láthatod a lábnyomom, pedig mögötted jövök még!
Nézz vissza egy pillanatra! A világodnak fordíts hátat!
Egyszer hittem, hogy elég volt. De a még egyszer már nem várhat!
A falam adja majd a támaszt, a tetőnek mit építettem
Eltakarják a felhőket... A kérdéseket... "Miért, mit tettem?"
A csuklyát a fejemre vettem, ez az egyetlen menedék
Elbújni minden elől... ha körülöttem a világ ég
Locsolok rá még kis benzint! Égjenek a patkányok!
Ezer barátnak adtam szívet... Ti meg a szemétbe dobtátok...
Csak egy hajszálon az életem... Szerettem hogy gyűlöllek...
Volt viszlát, és ég velem... De te se hazudj a tükörnek!
Ahhoz, hogy építeni tudjunk, először mindent rombolni kellet...
Most meg a világunkban gyönyörködünk, Ahogy némán fekszünk egymás mellett...
Nagyon szép, gyönyörű! ^^
VálaszTörlés