Ha egy ember boldog, az az arcára van írva, szokták mondani. A napokban viszont volt egy ember, aki elmondta, hogy ő a világ legboldogabb embere, miközben ezt nem lehetett látni. Nem hittem neki, mert a boldogság látható, érezhető helyenként már-már kézzelfogható dolog. Szerintem...
Igazából a boldogság doppingszer, de tényleg. Nem véletlenül mondják azt, hogy a boldog ember szárnyal, mert bizony az érzés felszabadít és tényleg többszörösére növeli a teljesítőképességet, a koncentrációt és az akaraterőt is. És ez a dolog nem csak pillanatnyi, nem napi háromszor egy órás állapot. Nem. A boldogság és annak hatásai folyamatosan ott vannak és aktívan élnek benned. Alakítanak...
Most őszintén láttatok ti már olyan embert aki boldog, miközben depressziós? Azt hiszem ez azért igazi paradoxon. És igen, a boldogság látszik rajtad, mert az ember közlékeny, beszédes lesz, folyamatosan mosolyog és a szemei szinte vakítanak a csillogástól. Az a hit, miszerint valaki boldog miközben bezárkózik a világ elől és kedvtelenül éli a hétköznapokat, szerintem lehetetlen. Hiszen a boldogság éppen hogy kiemel a "sárból", nem pedig beledöngöl. Persze van aki bemeséli magának egy adott szituációban, hogy boldog és ugye ha magadnak bemeséled akkor az azt jelenti, hogy azt hiszed, hogy az vagy... (de szép mondat...) Ez nem így működik... Hiszen aki ezt mondja az hazudik. Hazudik másoknak és ami a legrosszabb, hazudik magának is. Mert a boldogság meglátszik a viselkedéseden, az arcodon, a reakcióidon, egyszerűen mindenen. Ha akarod, ha nem. Mert a boldogság varázslat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése