Ha rád kacsint a tükörképed

Az ember minden reggel (jó esetben) tükörbe néz és lát maga előtt valakit. Belegondoltatok már abba, hogy azt az embert akit a tükörben láttok, azt más is ugyan olyannak látja-e mint ti?

Tudom, hogy kicsit félrevezető volt a bevezető szöveg, hiszen alapvetően akiben van egy csepp szépérzék, az el tudja magát helyezni az univerzumban kinézet ügyileg. Persze, ízlése mindenkinek van, és mindenkinek más az ami igazán tetszik, de egyezzünk ki abban, hgoy van azért az ami mindenkinél ott van a szeren. A lényeges kérdés az, hogy saját magunkat kinek látjuk. A probléma ott kezdődik, hogy az embert lépten-nyomon félrevezetik még azok is, akiket igazán fontosnak tart. Lehet, hogy nem tiszta amit belefaragtam a monitorba, de akkor tisztázom. Hányszor fordult már elő, hogy te (igen te, kedves olvasó) nem mondtad el a barátodnak, hogy egy idióta gyökér amiatt ahogy gondolkodik/amit csinál, mert nem akartad megbántani? Esetleg az illető belekezdett valamibe, amiben tök tehetségtelen, de te biztattad, hogy pl. jó lesz az a "festmény", csak csináljad! A probléma az, hogy a környezetünk alakít minket és mi is a környezetünket. Ha sokan megerősítenek bennünk egy fajta képet magunkról, akkor elhisszük. És igen, bárki el tudja hinni, hogy pl. iszonyatosan jól énekel, ha a barátai mind azt mondják. Ettől pedig a tükörben teljesen más ember jelenik meg előttünk, mint amik valójában vagyunk. Persze a magabiztosság mint tényező, szintén formálni tud mindent. Az emberek alapvetően elhiszik azt, amit mások mutatnak magukról. Példa erre is van: van egy tök átlagos srác, nem különösebben jóképű, nem is egy izompacsirta, és az intelligenciával is csak az átlagos szintet éri el. Viszont ő beállítja magát az igazi "kihaénnem faszagyereknek", akit minden nő imád, mert nekik ez kell. És ezt az egész ál-személyiségével alá is támasztja. Aztán lám... Az emberek egy idő után tényleg elhiszik róla, hogy egy Calvin Klein modell áll előttük. Pedig csupán magabiztos volt, eladta magát és ami a legfontosabb, elhitte magáról... A világunk így működik. Egy depressziós embert, aki rondának látja és utálja magát, sokkal kevésbé fognak észrevenni, amit aki az ellenkezőjét gondolja magáról. A legfontosabb talán az, hogy ha reggel a tükörbe nézel, a veled szemben álló ember rád kacsintson és azt mondd: Igen! Ez a nap is az enyém lesz!