Égszínkék

Egyedül és sötétség, valaki gyújtsa fel a pilácsot!
Ha legyőztem a haragot, majd adok helyette virágot
Én már megláttam a világot, az egész olyan égszínkék
Ha hihetek még benned, magamban már miért hinnék?

Fejemben üres pincék, a nedűt belőle rég lelopták
Mint lelkemből a csillagokat, azok a csalfa oldalbordák
Sárral ezt is körbehordták, hol vár állott most kőhalom
Hogy újra én veszítsek... Mondhatnám hogy nem hagyom

Én előre, ő vakon... várok, míg minden újra kezdődik
Mert a hősöm újraéled, ha majd a szív megedződik!
Az ég megint kifestődik, így lesz égszínkék az éjszaka
Ahogy felnyitódik a szemed, s újra felém fénylik csillaga...