Talán valamelyik görög isten szájából hangzott el az a mondat valahol, hogy "Irányítani és istennek lenni közel sem egyszerű dolog". Meg kell mondjam, Dé levele megihletett és úgy éreztem kell kicsit többet is írnom erről a témáról. Ugye az egy oldalú szerelmet már körbeírtam, viszont mint a világon mindennek, ennek is van egy másik szereplője, egy másik oldala...
Istennek lenni valóban nehéz dolog és még nagyobb felelősséggel jár. Esetünkben az isten maga az imádott személy, aki dönt az alattvalójáról és irányítja, ha kell dróton rángatja és megalázza, mert bármit, de szó szerint bármit megtehet vele, ő követni fogja.
Ezért mondjuk azt, hogy két oldalú ez a játék is és nagyon veszélyes. Ugye a legtöbb ember úgy van az ilyen esetekben, hogy nem akarja megbántani azt az embert, aki "szerelmes" belé és inkább csak kedvesen próbálja tudomására hozni, hogy "nem kellesz!", mert értékes, jó embernek tartja, netán szereti is, csak nem úgy... Ez járhatatlan út. Aki ebben az állapotban van, nem foglalkozik az elutasítással, mert tényleg függőségig rajong és az effajta visszautasítást pozitívnak hiszi és reményt csihol belőle. Az a baj, hogy egyetlen lehetőség van az pedig az eltűnés. El kell tűnni a másik ember életéből és nem hagyni, hogy elhitesse azt, hogy "nem baj ha nem szeretsz én boldog vagyok, hogy fontos vagyok neked". A nagy lóf*szt! Nem boldog az illető,illetve ideig-óráig az, mert bemagyarázza magának, de a következő lépcsőfog a depresszió... Ilyenkor csak ott akar lenni, mert várja azt a pillanatot ami sosem jön el, miközben lassan teljesen tropára megy lelkileg és később lassan szellemileg is. Sajnos ez az a fajta állapot, ami nagy dózisban teljesen kiszakítja az embert a valóságból és bekattan tőle. Mindent alárendel annak érdekében, hogy megfeleljen egyetlen embernek. A barátait, a szeretteit, az addigi életét, a céljait. És ez, akárhonnan is nézzük, minden csak nem egészséges. Az isteni felelősség tehát megkérdőjelezhetetlen és nem az ember választja, viszont mindenképpen élni kell vele és dönteni.
Van az úgy, hogy jobb őszintének, kíméletlennek és kegyetlennek lenni, ha jót akarunk egy olyan embernek akit értékesnek tartunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése