Látószög

Mi emberek nagyon furcsák vagyunk. Az agyunk valahogy úgy van kódolva, hogy az érzéseink, és/vagy az akaratunk befolyásolja azt amit észreveszünk, vagy amit észre akarunk venni. Nagyon sokszor fordul elő, hogy csak abból a szögből látunk dolgokat, ahonnan és ahogy mi látni akarjuk.

Szerintem nincs ember, aki nem járta volna végig ezt az utat, legalább egyszer. Az előítélet nagyon rossz tanácsadó és szinte 100%-ban tévútra vezet. Azt látjuk, amit látni akarunk... Alapvetően minden ember hibázik és ha megbocsátjuk egy másik ember hibáját, valahogy akkor is bennünk marad a tüske. És ez az apró kis seb képes nagyon csúnyán elfertőződni. Valahogy képesek vagyunk a másik ember viselkedését teljesen eltorzítani a saját szemünkben, csak azért mert elkönyveltük a másik emberről, hogy ő megbízhatatlan, vagy rossz ember. Mindez pedig csak annak okán történik, mert így akarjuk látni. Ez egyfajta önigazolás. Persze mindezt sok minden képes befolyásolni. Itt per pillanat arra gondolok, hogy kit, miért látunk másként. Ezeknek elsősorban az érzéseink az okai. Ha valakit szeretünk, akkor mindez "pozitív irányban jelentkezik", azaz a rossz tulajdonságok felett siklunk át és mindez a szerelem esetén még rosszabb. Ugyanez negatív irányban is eltolódhat, legyen az a bizalmatlanság, a "nem megbocsátás", vagy elsősorban a félelem. Igen, a félelem. A félelmeink elsősorban ezeknek a dolgoknak az irányítói, mivel teljes mértékben képes manipulálni a tudatot és az agyat. Példának okáért. Van egy személy, akihez az ember vonzódik, mint testileg, mint lelkileg meg van az a bizonyos "egyhúr". Csakhogy az illető a múltban elkövetett néhány olyan hibát, ami nyomot hagyott valahol legbelül. Ilyenkor kapcsol be ez a bizonyos védelmi mechanizmus, és kicsit állít a látószögön. Vagyis emiatt az agy kiszűri jelenben a rossz tetteket, vagy megszólalásokat és képes mindenből kifogást és ellenséges érzést generálni. Furcsán hangzik, de ez tényleg létezik és kivétel nélkül mindenkiben megvan. Kikapcsolni pedig igazán nem is lehet, csak akkor, ha az ember felismeri ezt a jelenséget. Felismerni pedig nem könnyű, sőt egymagunkban szinte lehetetlen is...