Töredékek egy ex-gengszter naplójából.

Nem vagyok jó ember. Soha nem is voltam. Nálunk ez családi hagyomány volt mindig is. Csóró környéken nőttem fel, apám korán lelépett én pedig anyám nyakán lógtam volna, ha nem karol fel az utca. Korán megtanultam a helyi csibészektől, hogy mi a gyors pénzszerzés legegyszerűbb útja és jó voltam benne. Simliskedtem, loptam, csaltam, hazudtam, egyszerűen mindent ami belefér...

20 éves koromra az egyik legkeresettebb tolvajként tartottak számon a környéken és büszke voltam rá, mert megvolt a hírnevem és ismertek. Mindenki ismert, kivétel nélkül. Fura érzés volt, amikor bementem a helyi kisboltba és az eladó végig engem nézett, mikor teszek zsebre valamit. Addig meg a társaim kipakolták a fél helyet... Szóval nem is igazán lepődtem meg azon, amikor Fabrizio, a helyi főnök, azaz a don megkeresett azzal a céllal, hogy csatlakozzak a "családhoz". Édesanyám addigra már halott volt, egyke gyerek lévén pedig nem nagyon volt lehetőségem arra, hogy kötődjek valakihez, vagy valahova. Családtag lettem. (...) Hogy mi volt az oka annak, hogy úgy éreztem távoznom kell? Talán valahol út közben fényt kaptam, tudjátok felgyúlt az a kis égő a fejem felett. Talán a közeg taszított ki magából. És persze ott volt Anna, aki a fő oka volt minden utóbbi időben elkövetett lépésemnek. Ebben a körben elég érdekes hierarchia uralkodott. Mindennek megvoltak az íratlan szabályai. Kinek hogyan köszönsz, kivel hogyan fogsz kezet, mikor kire nézel. Minden egyfajta szabályrendszer szerint működött. És ebben a rendszerben az ha szerettél valakit, bizony a gyengeség jele volt, sőt egyenesen öngyilkosság. A nő itt nem a gyerekeid anyja, vagy a te másik feled volt, hanem csak egy eszköz. Egy trófea. A hatalomért vívott harcban előkelő helyet foglalt el a nő, mert ha a nőd melletted van és csak a tiéd, az erőt sugall. A "kinek nagyobb a farka" nevű játékban pedig ez mindig egy igazán erős kártyalap. A nő kussol, csak akkor beszél ha engeded és csak azzal akivel engeded. Ha nem így történik, gyenge vagy és eltaposnak. Nincs szabad választása, nincs akarata, nincs élete sem. A nő csak eszköz ami akadálymentessé teszi az utat a trón felé. Példának okáért, egy nő ezekben a társaságban, ha megengedik, hogy leüljön a "nagyok" köreibe, akkor tiszteletteljes és visszafogott. Arra a kérdésre, hogy "hogy vagy?" egyetlen válasz létezik: "köszönöm jól". Soha nem kérdez vissza, nem tesz fel kérést és csak akkor beszél ha kérdezik. Sőt! Vagy a "gazdáját" nézheti, vagy a földet, semmi mást. Talán ebben a közegben a nőt tényleg a kutyához tudnám hasonlítani. Szót fogad, kussol, de ha kell melletted van, rá szegeződnek a szemek. Mindez erőt sugall. A gazdája erejét. Ez az egész pedig valahogyan ellenkezett mindennel ami Anna miatt kialakult bennem arról az emberi érzésről amit szeretetnek hívnak(...) Ahhoz hogy kiszálljak a körforgásból, egy jól működő, gondosan kieszelt terv kellett. A terv pedig meg volt. Pár gallon benzin, a tenger és egy bőrönd pénz, na meg persze Anna. Éjszaka indultunk, a legnagyobb csendben, minden feltűnés nélkül. Cél nélkül, csak előre a tengeren, mert ott kellett hagynom azt a helyet, azt az életet. Változni kellett, mielőtt késő lenne.