Múlik

Múlik az idő, az emlékek távoznak
az új szelek mást hoznak, az érzések változnak
pár csepp az álomból, ezek minden agyat átmosnak
de még emlékszem kik voltak, akik másért feláldoztak...

Elteltek az évek, hordtam eleget a láncot
A valóság megtörte, bennem azt a naiv srácot
Én maradtam ugyanaz, de te közben más lettél
Azért fogsz majd utálni, amiért régen szerettél!

Az élet labirintusában, te voltál a térképem
De megkopott a papírlap, és én voltam ki' széttéptem!
Te csak lépj tovább... Én maradok ezen a térfélen
Ha múlik az emlékem, majd rád kacsintok egy fényképen...

Üldözőből üldözött, azt hiszem csak ez lettem
Hol van már az a világ, amikor utánad eredtem
csak egyet szerettem volna: a kezed legyen kezemben
A fegyverem már letettem... Azt hittem vesztettem

De én győztes lettem! Abból hitetlen és gyenge
Azt hittem hogy fent vagyok... De rám szakadt a világ terhe
Neked ez hogy menne? De nem! Nincsen már több kérdésem
Utoljára te öltél meg... De a sírkövemet én véstem...

Elmúlt a nyár is már, az életből már csak tél van hátra
Elmúlott a napsütés... Csak a szívem árva!
vesszen csak kárba, most tűnjön el az emléked!
abból amit te adhatsz, nekem ennyi elég lesz!

elfelejtem a tegnapot, de reggel úgy kelek ki az ágyból
hogy a tegnap esti könnyeket, még nyelem le a számból
mit várjak a mától? Ha a tegnapom is elveszett
szívem ezüst burkolata, már nagyon régen megrepedt

Elmúlott a lelkesedés, pedig a trükköket lelestem
Múlhatnának azok a sebek... Már annyiszor elestem...
Én a földről felkelnék... Ti elégedetten szanáltok...
utolsó mondtat az ég felé... Hol vagytok most barátok?

Vidd ami az enyém, hisz' én voltam már ott
ami egyszer csókot hintett, most hirtelen arcon vágott
Van aki boldogságot, a magamfajta mást "kaszál"
Tegnap még a vállamon ült, mára elrepült a kék madár...