2015. július 15., szerda

Vallomás


Csak egy darab papír. Egy apró kis fecni, amire szavak kerültek. Szavak, amik igazak. Egy vallomás...






Nem vagyok tökéletes. Megpróbáltam az lenni, de hibáztam. Hibázom minden egyes nap, talán minden egyes percben. Sosem leszek tökéletes magamnak, és talán neked sem. De megpróbálom. Minden reggel úgy kelek fel, hogy sikerülni fog. Sohasem sikerül. Nem sikerülhet. A csillagok túl messze vannak és hiába próbálom őket elérni, csak hogy oda tudjam adni neked. Nem sikerülhet. De próbálom, makacsul és kitartóan. Nem veszíthetek. Akkor sem, ha egy eleve elvesztett csatába küldöm a seregemet. Mert szentül hiszem,  hogy a hadvezérem a tökéletes stratéga. De nem az. Tökéletes nem létezik. Akkor miért is próbálok tökéletes lenni? A válasz egyszerű: Hiszek a mesékben. Hiszek benne, hogy visszakaphatom az életemet, amit mások vettek el. Elvették tőlem. Elvettek mindent. El tudták venni. Mert hibáztam. Mert nem voltam tökéletes. És nem is leszek... De minden reggel amikor belenézek a tükörbe, látok egy arcot, aki elmosolyodik és azt mondja "sikerülnie kell". Hibázok minden egyes nap, de megpróbálok tanulni belőle, még ha nem is mindig sikerül. És nem, soha nem fogom elérni a csillagokat. De ha nem tudom őket elérni és odaadni, majd ecsetet fogok és a plafonra festem. Mert hiszek a mesékben és a mesét én írom. Ami nem lesz tökéletes, de egy dolog benne lesz, ami semmi másban nincsen. Egy kicsit repedezett, összeeszkábált, de mégis még mindig zakatoló szív. Egy érzés. Egy álom. Egy szó amit örökre a mesekönyvem utolsó lapjára írtak: Szeretlek...


4 megjegyzés:

  1. Ez gyönyörű :) mást nem tudok mondani...

    VálaszTörlés
  2. Az előttem szólóhoz hasonlóan, én is csak annyit tudok mondani: Gyönyörű! Illetve... ha megtalálod azt a személyt, akinek úgy vagy tökéletes ahogy, hihetetlen, de egy idő után képes vagy elhinni: Igen, sikerült, tökéletes vagyok. Sokáig, én sem tettem mást, tökéletes akartam lenni, míg nem szembesítettek vele: nem mindenkinek, hanem csak EGY valakinek, de annak tökéletes vagyok.^^
    A felismerés, maga a megváltás, az önismeret első mérföldköve.

    VálaszTörlés
  3. De miért kellene tökéletesnek lenni ? Milyen unalmas volna a világ egyrorma emberekkel, akárcsak az erdő egyforma fákkal .

    Milyen egy festmény egyetlen színnel? Színtelen . Na ilyen volna a világ is - színtelen , unalmas .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökéletesen igazad van. De azért az hozzátartozik, hogy bár senki sem tökéletes, mindenki az akar lenni :)

      Törlés