Tudat alatt

Elérkezett az idő, hogy megosszam veletek a Tudat alatt sorozatom utolsó(számotokra) epizódját, ami valójában, ha a megírásának időpontját nézzük az első volt. Ha elolvassátok, érezhettek hasonlóságot, utalást a többi részére a sorozatnak. Ez természetesen nem véletlen, mint ahogy a visszatérő sorok sem!



Tudattalan tudat alatt, túl okos aki féleszű
Itt vakot csak vak vezet, aki szemtelenek között félszemű
A hazugság több rétegű, a te álarcod meg átlátszó
A lobogód felettem lebegne, de itt neked nem áll zászló

Kéne valami jó zárszó, az talán boldog lehetne
Ezer lánynak adtam szívet, de most egy sem jut az eszembe
Kezet adj a kezembe! hogy tisztán láthassam a jelet
Én csak önmagamat szeretem... Ha más már úgyse szeret...

Magamból majd színész lehet, a színpadon sztár lehetnék...
És szeretném a szerepem, ha nem csak én élném meg szerepként
A kérdőjelek helyett, a végére tehetnék egy pontot
Az életutam túl görbe... Úgy nyomnék egy restart gombot!

Igen, pont ott! azon a szakadt utolsó lapon...
Lapoznék ha hagynának, de ha tehetném sem akarom!
Magam a valóságból kivakarom, mert a szivárványban pont jó!
Ahova elhajított, az *alprazolam-pálinka kombó!

Falak vesznek körbe... Csak egy ablak előttem
De nem merek átmászni... Az üveget betörtem
Nincs bennem megbánás, magam előtt ülök még
Az arcomat látnám, de összetört a tükörkép...

Itt maradtam árván... Haragszom rád, és haragszom magamra
Emlékszem mikor a nevedet, karcoltam olyan falakra
Amiket én építettem... Ahol a szívem volt a tégla
A neved újra felírtam volna, de mára elkopott a kréta

Talán én vagyok a béna... Győztesből így lesz vesztes
Ha nem bírsz el a veszteséggel, akkor már csak veszthetsz
Az én háborúm keresztes, de nem hiszek, csak magamban
A hitem így már hiteltelen, csak eretnek maradtam

Egy alaktalan alakban, láttam meg a jövőképem
Ahogy fénylő árnyékként, a távolból jövök éppen
A fizetségem kérem! Mindenki egye amit főzött!
Én is csak egy vesztes vagyok, aki ezerszer győzött...

A döntőbíró ítélkezik: a tárgyalás már tárgytalan.
Az érzelem nem eladó, de a szíved helyén trágya van!
Az esküdtszék pártatlan! De mégis velem szemben állnak
Az ajtót előttük becsuktam, hát az ablak előtt várnak

A szavaim szállnak, pedig szárnyuk már rég elveszett
A töltőtollból költő ébred, de visszaalszik... Meglehet...
Még pár életet elvehet, ha nem keres, de találja
A holnap már rég elveszett, de megtalálom talán ma

Nincs igen, csak halvány ha! talán megvárna...
Árral szemben úszva, a halált hozó égi bárka
Elém új világot tárna, de előbb meg kell halnia
Nem nyílik a szekrényajtó, nem vár engem Narnia

Nincs kábszer? Hát van pia! Mélyül már a szakadék
Nincsen már több szerelem, de egy szív talán akad még!
Szívem szerint maradnék, de megindulok hogyha kell
Rám kacsint az ég alja, bennem mindig élsz fater!

*alprazolam: gyógyszer hatóanyag, a szorongás és a pánikbetegség kezelésében használják.