Kate Elisabeth Tailor: Az Első Nagymészárlás

Na akkor eljött az idő, hogy megnyissam a kis olvasónaplómat.
Az első mű amit hoztam nektek, az a Kate Elisabeth Tailor tollából előtörő, Az Első Nagymészárlás című iromány. (A Nagymészárlás miért egy szó???)

First of all. Az első benyomásom a címről az volt, hogy húúúú, találkozhatok valami durva akciódús-pornó-horror-thrillerrel, amiből liternyi vért lehet kicsavarni, ígyhát meglepődtem és bevallom, kicsit el is keseredtem amikor elkezdtem olvasni, mert rá kellett jönnöm, hogy bizony egy Éhezők Viadala fenfiksönről van szó. Sajnos előítéleteim vannak a fanfictionokkal szemben, nem tartom őket igazán jónak, mert adottak a szereplők, vagy a helyszín, vagy a szituáció, ergo nem lehet elvonatkoztatni és ráadásul általában ezek amolyan gyermeki fikciók, ahol az elképzelt szerelmüket szövik bele a fiatalok az irományukba.
Maga a mű viszont meglepett, mert az első fejezet után elkezdett érdekelni. Kicsit nekem az eleje még kiszámítható volt, hiányzik benne a csavar és az jön le, hogy egy sablon romantikus-gyilkolós történet lesz belőle. Adott az okos, értelmiségi leányzó, akiből a körülmények előhozzák a vadállati ösztönöket és gyilkológéppé válik, miközben beleszeret a vele együtt "trébe" kerülő fiúba. Sajna ez túlzottan Amerika és nagyon könnyen kiszámítható (persze remélem, hogy közel sem ez fog történni).
Ami viszont megfogott, hogy abszolút igényesen van fogalmazva, a leírások szépen elénk vetítik a szereplőket és a "Ne adjátok fel a reményt" résznél én már a fülemben hallottam a fecsegőposzáta hangját.

Egy szó mint száz, egy jó kis történetnek nézünk elébe és remélem, hogy tele lesz fordulatokkal, mert azokat nagyon csipázom, ha nem lehet kiszámítani, hogy mi is lesz a vége...