2015. június 22., hétfő

Halhatatlan

Csörtető elmém zajában, egy hang kiált fel: Még mindig élek!
Érzek, remélek... De mégis ezer sebből vérzek!
ép testben, szétmarcangolt lélek... De a fájdalmam tompítja talán
reggeli után két feles, meg 5 milligrammnyi alprazolam*!

Egy utolsó ugrás... És a te tengeredbe estem
Mert ez lett a vesztem, hogy ami volt nem eresztem
akkor még önmagam lehettem, mára már csak árnyék vagyok
elsüllyedt a papírhajóm, de a szemedben ugyanaz a tenger ragyog!

a költő is csak némán gagyog, a verse kőbe írott... Csonka!
egy utolsó kavics csak, amit a könnyeim felé dobna
tiporj még egyszer a porba! A remény leheljen belém életet
hogy aztán újra megölhess, és lássam megint az utolsó filmemet!

Pár képkockát ami enyém, s tiéd... Mondd: Ilyen szépet ki látott?
fényben tündöklő sok ezer szilánkot, ami csak azért van alattam
mert a tükörből a régi arcomat kikapartam, így magamban maradtam...
Úgy lettem halhatatlan... Hogy a saját múltamban ragadtam...




* alprazolam: gyógyszer hatóanyag, különböző szorongásoldó, nyugtató-altató hatású gyógyszerekben található

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése