“Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat.”
A változás az ami mozgatja az emberiséget. De mitől változunk? Létezik tudatos változás? Igazából sokat gondolkodtam ezen a témán mostanában(egy másik személy hatására), és a válaszokat keresem. Mitől változik meg egy ember?
Az embert impulzusok érik nap mint nap, amik hatással vannak az életére. Legyen az jó, vagy rossz. Változtatnak rajtunk. Mindegy egyes percben változunk, akár valami pozitív történik, akár negatív. Ha valami sötét, negatív dolog történik veled, akkor változtatni fogsz, hogy ne kerülj ugyanabba a helyzetbe, menekülőre fogod a dolgot és máris változtatsz. Ha valami pozitív dolog történik, ahhoz ragaszkodsz és ezzel máris változol, mert ahhoz a dologhoz foggal-körömmel ragaszkodsz. A változás egyik legkönnyebben előjövő mozgatórugója talán a félelem. Mindenki fél. Van aki egy adott helyzettől, van aki egy-egy érzéstől, van aki egy másik embertől és van az aki magától. A menekülés pedig olyan szinten változtat minket, hogy el sem tudjuk képzelni.
De a legszembetűnőbb változások talán másik ember/emberek hatására jön/jönnek létre. Természetesen ez nem azért történik, mert XY azt mondta, hogy változz. Viszont a többi ember hatással van ránk. Mindenki. Ha egy új ember cseppen bele az életünkbe, akihez kötődni akarsz, az hatással van rád, mert ahhoz, hogy "észre vegyen", formálod magad az ő igényeihez, és változol. Hogy jó, vagy rossz irányba, az már egy másik kérdés, de változni fogsz. Ezek a változások leginkább a kapcsolatok/szeretet/szerelem hatására jönnek létre, mert az rendkívül erős kötelék és akaratunkon kívül formál minket. Ha egy emberrel sok időt töltesz, hatással lesz rád. Átveszed a habitusát, szokásait, stílusát, mert idomulsz hozzá úgy, hogy ezt észre sem veszed. Mi emberek olyanok vagyunk, hogy egymást formáljuk, kicsit a saját képünkre.
A legnehezebb észrevenni, hogy változnunk kell. Az a baj, hogy igazából csak a környezetünk tud minket figyelmeztetni arra, ha rossz irányba haladunk, és azt elérni, hogy visszafordítsuk a dolgokat, rendkívül nehéz. Olyan mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Mert a változásunk oka mindig összetett. Sosem lehet ráfogni egy érzésre, egy pillanatra, vagy egy emberre. De ki kell iktatni az okot amiért megváltoztunk, és okot keresni az ellenkező irányba való változáshoz. Nehéz irányítani, mert visszarántanak bennünket minden egyes pillanatban. Igazából akaratra van szükség, eltökéltségre és segítségre. Talán ha az ember úgy megy neki ennek a dolognak, hogy mérlegel, talán akkor sikerülhet. Meg kell keresni az okokat és embereket, akik (még ha magunktól nem is vesszük észre) jó hatással vannak ránk. Kicsit agymosás jellegű a dolog, de mégis megéri azon felül, hogy sokszor a jó irányhoz a "jót" is el kell dobnunk magunktól. Mert amit mi jónak ítélünk meg, nem biztos hogy pozitív hatással van a személyiségünkre. De talán erre mondják azt, hogy a változásnak ára van. Mindennek ára van...
"Radikális változások eléréséhez egy teljes ketrecet kell elpusztítanod. De előbb be kell zárnod magad abba a ketrecbe. Meg kell csinálnod a piszkos munkát. És ez egy kis fájdalommal jár. De ez az ár. A tanulás fájdalmas. Ezért hívjuk tanulásnak. Nem egymás halálra untatásának."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése