Tüzesek lettek a sorok, előttem lángol már a papír-lap a fejemben játszó démonok, nyugodni soha nem hagynak leírtam már réges-régen, hogy kezem kezet markol de elkoptak a félsoraim, és a levél a szemét közt landol
Félek attól a faltól, amit magamban építettem
már nem mondom büszkén neked: nézd mit tettem!
fél lélek egy testben... melletted ez lettem!
Nélküled pedig semmi... a tervem is csak ennyi
Mindig vissza menni, pedig már nem kergetem a felhőket
a szívem játszóterén a gyerekek már rég felnőttek
üresen tátongó tér, nekem már csak ez marad
fél életem fél vágányon... Csak vissza felé halad(na)
Újra sikereket aratna! És akarom hogy halljam
Hogy a célszalag mint drótkötél, végighasít rajtam!
tőled örök reményt kaptam... Mesebeli királylány...
akkor hogyha nem te voltál... A Falakon túl ki várt rám?
Ez csak egy félnótás, szomorú félkész nótája
felesek mellett miért volt más? a kertem egyetlen rózsája
fél könnyem tócsája, arcomra fagyott... Fél mosoly lett
félálomból ébredés... A soraim végére pontot tett...
A felhőim felett rejtjelek, fél mondatokba rejtelek
az édesen zengő szavaktól is, szakadnak a sebhelyek
az egész világ engem üldöz, és menekülni nem merek
Ide ragaszt a valóság, de csak halott álmokat kergetek...
A kezem nyújtom érted, de a válaszod csak szó-halom a csillagokat elérem, és az egyiket majd neked adom Gyűlölj ha akarsz, én majd annál jobban szeretlek! és ha eltűnnél a sötétben, csak a fényben kereslek!
A többi az felesleg! A maradék meg fél-egész... ha hibát hibára halmozok, hogy maradjak még merész? lesz helyettem ki majd becéz, vissza fordulni már nem szokásom és a szemedbe nézek majd... Ez az utolsó dobásom
A megégetett levelemet, az utolsó percben postázom hamu van csak körülöttem... A síromat így hol ásom? túl vagy ezer poháron, nekem nem kell már a szép halál Hiszen tegnap még a vállamon ült, mára elrepült a kék madár...
