2017. október 11., szerda

Szia Sztár!

Huhh... Ezer év telt el az utolsó bejegyzés óta. Ennek sok oka van, az egyik pedig az amiről most írni fogok.Fura érzés kiemelkedni és van mögötte ezer olyan dolog amibe senki nem lát bele. Könnyű és nehéz, jó és rossz egyszerre... Most úgy éreztem, hogy eljött az idő ahhoz, hogy megmutassam mi rejlik a díszes-fényes álarc mögött...







Kezdjük az elejéről. Ez egy szerelem. Egy nagyon régóta tartó és őrült, már-már függőségbe is átcsapó szerelem az online játékok iránt. valamikor 1997 körül kezdtem el az egészet, tisztán emlékszem amikor az első számítógépem mellé megkaptam a FIFA 98' nevű játékot és próbáltam vele megélni az álmaimat. Mert melyik gyerek ne álmodna arról, hogy egyszer majd egy világhírű csapatban magasra emelhesse a trófeát.
Talán ez az álom vezetett el odáig, hogy amikor Deutsch Tamás, az MTK Budapest elnöke lenyilatkozta az eSport1-nek, hogy szeretnének e-sporttal foglalkozó szakosztályt indítani én erőt vettem magamon és megkerestem a lehetőséget, hogy eljuttassam hozzá az üzenetemet, miszerint tudnék olyan csinálni és mutatni amivel a klub hírnevét tudnám kicsit vinni az online világban. Az események pörögtek, az MTK-nak tetszett a koncepció amit asztalra raktam és elkezdődött a közös munka. A csapatépítés nem esett nehezemre, hiszen mindig ez volt a fétisem. Nulláról kezdeni és nagyot álmodni, amiben eddig szerencsére nem nagyon vallottam kudarcot(kivétel talán amikor elvállaltam egy real-life futballcsapat vezetését és irányítását), hiszen Trackmania-ban is szép sikereket értünk el 10 éven keresztül a csapatommal.
Szerencsére szabad kezet kaptam a csapatépítéshez és ez volt az a pont amikor azt éreztem, hogy bíznak bennem. A bizalom pedig a közös munka egyik legerősebb alappillére tud lenni. Szóval megkerestem régi játékostársakat, kerettagokat a válogatottból és olyan embereket akikben éreztem a potenciált. Mindezt úgy tettem ,hogy az MTK-t nem említettem meg, mert nem akartam, hogy ez hajtsa az embereket, hanem az én személyem legyen ami miatt jönnek, mert bíznak bennem. Apropó csapat és válogatott. Ugye a sikerem ott kezdődött, hogy a világbajnoki selejtezőkön ezüstcipős (2. a góllövő listán) lettem.
 Megsúgok egy titkot:
Nem számított, hogy hányadik vagyok. Ezt anno egy facebook bejegyzésemben le is írtam. Csapat nélkül én gólt sem szereztem volna. Ha nincs aki kiszolgál, én senki vagyok. Sajnos pont ez az, amit sok ember elfelejt. Itt 11 ember játszik egy csapatban. Hiába van ott a világ legjobbja, ha nincs mögötte háttér. Mögöttem ott voltak és mutogathattam a kis szívecskéimet a kamerának...
Sajnos a világbajnokságon aztán nem jött ki a lépés, nekem és a csapatnak sem. Nem bírtuk a hirtelen jött és a rengeteg szurkoló által gerjesztett nyomást és az elvárásokat sem... A bűnbak pedig én lettem, ki is kerültem a csapat keretéből és száműztek az u21-es válogatottba, ahol aztán védőként sikerült újra jól játszanom és negyeddöntőig menetelt a csapat. Az a csapat, ahol az önzőség nem volt ismert fogalom. Egymásért is játszott mindenki. Én is átadtam a lehetőséget a büntetőlövésre "Aranyhajnak" mert versenyben volt a gólkirályi címért. Ezek azok a dolgok szerintem, amik segítenek, hogy egy-egy ember naggyá váljon...
Megvolt ezek után a sajtótájékoztató. Bejelentettek minket.
Ott voltam az újságírók és a tévékamerák előtt. Tele volt a gatya, de szerencsére oldódott a feszkó, hozzászoktam. Tele volt velem/velünk az újság, a tv, mindenhol ott voltunk. Bevallom élveztem és élvezem, amikor az utcán sétálva egy ezer éve nem látott ismerős kiabál az utca másik oldaláról, hogy "Szia sztár!".
Nem érzem magam annak. Ugyanazt csinálom amit eddig, ugyanúgy, ugyanazokkal az eszközökkel. Csak éppen van valami mögöttem.
Egy beteljesült álom...
Egy nagy múltú magyar klub kötelékében teszem azt, amit eddig is, amúgy is tettem volna.
Játszom és a védjeggyé vált szívecskémet mutogathatom a gólomnál annak az embernek akinek az szól... Na jó, ez persze nem igaz, hiszem rengeteg egyéb munka van mögötte, hiszen tárgyalok, edzek, írok, szervezkedek folyamatosan, megállás nélkül...
Mégis azt mondhatom: szeretem csinálni.
Még akkor is szeretem, ha baromira nagy a nyomás és nagyon félek egy esetleges kudarctól. Mert az is benne van, hogy nem sülnek úgy el a dolgok ahogy megálmodtam.
Ha esetleg így alakulna, akkor is megmarad valami...
Az MTK mezem a szekrényben, rajta a 44-es számmal és egy névvel: Pedro...

3 megjegyzés:

  1. Pont a napokban gondolkoztam, hogy hová lettèl. Most màr èrtem. Gratulálok az elèrt sikereidhez, hisz a csapat akkor az, ha mindenki száz százalèkig bele teszi amit tud. Te mindent megteszel, követed az álmod ès itt az eredmèny.��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igyekszem. Mondjuk bevallom attól még az alkotói válság ugyanúgy megvan, nem nagyon van ihletem írni. de ennek lehet azért az egyik oka az is, hogy nagyon keveset alszom :D

      Törlés
    2. Szerintem az is, hogy sok felè járnak a gondolataid. Èn úgy tapasztaltam, hogy ìrni nyugiba lehet, de ha forog az ember körül az èlet, akkor nem tud koncentrálni, összpontosítani. Pont ìgy vagyok most èn is. Tudom mit ìrnák, de nem tudok leülni a gèpem elè mert vagy az idő nem alkalmas, vagy eltervezem, de akkor nem megy, mert más veszi el a figyelmem. Majd lesznek nyugis napok is, akkor menni fog, szerintem neked is😊 Aludni meg azèrt kène nèha, sose árt😋

      Törlés