Azt mondják, az ember egész életében az igazit keresi. De vajon honnan tudhatja azt, hogy már megtalálta? Igazából erre nincsen ésszerű magyarázat. Vagy mégis?
Sokan kutatták már a történelem során azt, hogy az ember honnan és mikor tudja, hogy megtalálta azt a bizonyos igazit. Tanulmányok mutatták ki, hogy a férfiak a nőknél jóval előbb érzik meg maguk körül az igazi jelenlétét. Hogy ebben mennyi igazság van, azt én személy szerint nem tudom, inkább maradjunk a tényeknél. Az igazi megtalálása a szerelemhez hasonló biológiai folyamat is. És itt a kulcsszó az a bizonyos "is". A fizikai vonzás és a kémiai folyamatok mellett fontos szerepet kap a felismerés és a tudat. Az igazi nem egy döntés. Ő egy olyan ember aki olyan mint mi, hasonlít ránk, de ezzel együtt kiegészít minket. Aki által felismerjük és megtanuljuk kezelni, javítani a hibáinkat, viszont nem kell feladnunk érte önmagunkat és nem kell lemondanunk semmiről. Olyan ember aki mellett jól érezzük magunkat akkor is, ha számunkra idegen dolgot csinálunk. Aki képes tökéletesen simulni hozzánk mint szellemileg, mint fizikailag. Egyszóval az igazival tényleg összhangban vagyunk.
Hozzáteszem, ez nem egy "meglátoméstudom" folyamat. A felismerés sokszor évekbe telik és bizony sok minden kell hozzá. Sokszor előfordul, hogy az ember elmenekül ez elől az érzés és személy elől, de ami az összetartozást mutatja, az az, hogy teljesen soha nem képes elszakadni. Ez a dolog az emberek között egy hidat épít, amit a vihar képes megrongálni, de elpusztítani soha. Talán emiatt tűnik misztikusnak és elérhetetlennek sokak számára. De ha az ember figyel, akkor nagyon könnyen rátalálhat. És ha utat engedünk a felismerésnek, az egyenes út kell, hogy legyen a boldogság felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése