Szemedbe néz és visszaköszön minden egyes döntésed
Ellőtted minden töltényed, de a tárad megint töltődik
Haver! Az már rég halott, aki az elmúltban őrlődik!
Túl sok lett a kérdőjel... Lesz-e újra te meg én?
Ha te voltál a múltam... A Jelenem is te legyél!
A világom peremén állok, de ugrani még nem merek...
Ma még tudom, emlékszik... De mi lesz, hogyha elfeled?
Harcolnék még ellened... De nem akarok, nem tudok
Akárhogy is csinálnám, tudom... Úgyis elbukok!
Én veszteni nem tudok! Most te mondd el, hogy mit érzel!
Ha a nevemre nem emlékszel, én a falra írom... Vérrel!
Már előre sem nézel, de látod a meséd végét
Érzed a szíved felé táncoló, forró penge élét
Meghúzom a határaim szélét! A háborúm újra indul!
A vihar bennem csendesedik, az egem is majd kitisztul!
Túl sok lett a kérdőjel... Lesz-e újra te meg én?
Ha te voltál a múltam... A Jelenem is te legyél!
A reményem újra él... A kérdés előre nem dőlt el!
De utánad most sem marad, csak ezernyi kérdőjel!
Elmerengek rajtad néha, de minden gondolatom téves...
Élhetek nélküled, de így ennél többre nem vagyok képes!
Gyere, törd össze a szívem! Ezerszer is! Míg meg nem haltam...
Azt teszel vele, amit akarsz! Hisz` örökre neked adtam...
Isten ide pontot tett... Hát én rakok helyette kérdőjelet!
Ha a múlt az enyém volt, a jövő is enyém lehet!
Csakis veled... Mert magamat megtaláltam...
A zavaros vizeken a te szellemeddel halásztam
Néha magam is megaláztam, más már régen lelépne
A hamuból forró tűz lesz, és a szív benne megégne
Majd akkor is azt mondom: igen, megérte!
De a válaszom: Tudom, tudom! Menni kéne!
És én mentem is... Át az éveken, át minden percen...
Még mindig van valami... Valami benned és bennem
Kettőnk között... Ami még mindig nem hagy mennem
Pedig minden válasz ott volt... Egyetlen kérdőjelben...
Túl sok lett a kérdőjel... Lesz-e újra te meg én?
Ha te voltál a múltam... A Jelenem is te legyél!
A reményem újra él... A kérdés előre nem dőlt el!
De utánad most sem marad, csak ezernyi kérdőjel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése