A Sors Könyve

Alapvetően kétféle ember létezik: az egyik, úgy gondolja, mindenki a maga sorsának a kovácsa, így azt, hogy mi és hogyan történik vele a jövőben, ő maga határozza meg a jelenbéli cselekedeteivel. A többi ember pedig úgy hiszi, hogy bármit is tesz, a sorsa meg van írva, így nem tudja elkerülni azokat a dolgokat, amik várnak rá.

A kérdés örök. Létezik-e sors és felsőbb erő, meg van-e minden írva?

Magáról a sorsról és a "meg van írva az életünk" című dologról ezer meg ezer legenda kering, és hogy melyiknek lehet igazságtartalma, senki sem tudja. Tény, hogy a sorssal ezer-meg ezer tanítás foglalkozik és próbálja megmagyarázni a véletlen-nem lehet véletlen kapcsolatát.

A védikus asztrológia szerint a sors törvénye az ember pillanatnyi állapota, ami voltaképpen múltbéli gondolatainak, szavainak és tetteinek a következménye. Vagyis a múltbéli cselekedetek adják az okot, és a jelenlegi életünk maga az okozat. Ez abszolút összefügg, semmi nem véletlenül történik, azt is mondhatnánk, hogy alaposan megdolgoztunk azért, ami most van. Tehát a múltnak a jelenre való hatását nevezzük sorsnak.
Az asztrológia, az a sorsalakítás művészete. Ha a jelenben nem vagyok megelégedve valamivel és valahonnan valahová el szeretnék jutni, akkor jó megérteni önmagamat, azt, hogy min tudok változtatni ahhoz, hogy a közeli relatív jövőben másként alakuljanak a dolgok. A múlt eseményeit nem tudjuk megváltoztatni, tehát az okból megnyilvánuló okozatot nem tudjuk feltartóztatni, az be fog következni.
Ami az ember tudatában történik, azt a külvilág elkezdi megnyilvánítani. Vagyis a sorsnak van egy érdekes vonatkozása, hogy megfizetteti velünk a kamatot. Voltaképpen a sors két dolognak, az anyag- és energia megmaradás törvényének, és az ok-okozat törvényének az együttes hatása.
A Dzsótir-Veda azt mondja, hogy kétféle embert tapasztalunk az életben. Az egyik típusú ember azt gondolja, hogy egyáltalán nem szólhat bele a történelembe, nincs köze az egyetemes sorsalakításhoz, sodródik és elszenvedi mindazt, ami történik. A yogában ezt úgy mondjuk, hogy reagál a külvilágra, soha nem irányítóként lép fel sem a személyes sorsát, sem a társadalmat illetően. S van néhány ember, akik rádöbbennek, hogy a történelem rájuk is tartozik. A yoga azt jelenti, hogy úgy veszel részt a történelemben, hogy a saját sorsodat kiszabadítod a tömeg sorsából, akár szemben a többi ember egyetemes sodródásával, vagy törekvésével.

Egy kis tanulmány-bemutató után akkor jöjjön a Dominique-féle megvilágítás. Az, hogy az életünk meg van írva, szerintem hülyeség. A sors mint olyan létezik, de mindennek megvan a racionális magyarázata és minden történésnek létezik ok-okozati összefüggése. A szerelmet, mint az egyik ilyen nagy sorshoz köthető fogalmat már leírtam biológiailag és ugyanezt érzem abban is, amikor azt mondjuk, hogy ezt a két ember egymásnak teremtették. Létezik láthatatlan kapcsolat és kötődés két ember között, de ennek egyrészt biológiai oka, másrészt pszichológiai oka van(ezekre most nem térnék ki). A sors mint olyan nem létezik. Van persze az ami köthető, vagy azonosítható ezzel (pl. tehetség, érzék), de a döntéseink meghatározzák a jövőnket és bár azt mondtam, hogy véletlenek nincsenek, mégis minden törvényszerűségen és következményen túl ott van a változó faktor...