Egy rövid történet amihez nem igazán szeretnék kommentet, sőt még címet sem fűzni...
Annyit mondott legyek az aki régen. Eleinte csak nevettem rajta meg a szánalmas próbálkozásán, majd ideges lettem és üvöltözni kezdtem vele. Borultak a székek, még egy pohár is a falnak csapódott, apró fényes szilánkkal borítva be az étkező padlóját. Sírva könyörgött, hogy álljak le. de én csak sarkon fordultam és bevágtam magam mögött az ajtót. Felhívtam minden ismerősömet, akit csak lehet, még azokat is akikkel már évek óta nem beszéltem. Azokkal akikkel - nem véletlenül - miatta szakítottam meg a kapcsolatot, mert tudtam hogy rossz útra terelnének. A próbálkozásom pedig sikert hozott, veretes kis társaság gyűlt össze és kezdtünk el féktelenül piálni, járni a környékbeli kocsmákat, míg végül egy lepukkant klubban kötöttünk ki.
A padló tele üres kicsi zacskókkal. Bevonultunk a klotyóba és előszedtünk mindent ami nálunk volt. Ganja, por, bogyók... Másodpercek alatt tüntettük el őket.
Csak én léteztem...Csak én és a szaggató ritmus...
Neonfények cikáztak a szemem előtt, az ég a földel egyenlővé vált és végre megint szabad voltam.
Tökéletesen szabad.
Később viszont.. A föld az ég helyére lépett, én pedig öntudatlanul zuhantam a padlóra. Erős fény ütötte meg a szemem. Körülöttem teljes fehérség.
Ő a kezemet fogta, csak sírt, én pedig a szavakat bizonytalanul egymás mögé utasítva próbáltam információhoz jutni.
Szeretlek - suttogta, majd magához ölelt, s én újra álomba szenderültem.
Immáron örökre....
Szia!
VálaszTörlésNos, neki is kezdtem a bejegyzések olvasásának, de mielőtt még erre kitérnék, ajánlanám, hogy a bejegyzéseket állítsd sorkizártra. Szebb lesz a külalak és segíti is az olvasást.
Az első bejegyzéseiddel kezdtem, aztán az elejéről szemezgettem, viszont be kell vallanom, hogy egy-két posztnál többet nem tudtam elolvasni. Félre ne érts, nem azért, mert rosszak lennének, hanem épp ellenkezőleg! Számomra valamiért annyira leterhelő, hogy tudat alatt az agyam valami más felé vezérel, és már csak azon kaptam magam, hogy egy teljesen más oldalon vagyok és nem a tiéden. Nagyon kifejezően írsz, elgondolkodtatóan, valószínűleg pont emiatt tiltakozom is ellene, mert árad belőle az az érzés, amivel megírtad, amit bele akartál ültetni és erre becsukja a "szemeit" a lelkem.
Láttam, hogy több kritikát is kértél, az elsőt meg is néztem és csak egyet tudok vele érteni, mert egyáltalán nem rossz az, amit csinálsz. Mindenkinek kell egy hely, ahol kiírhat magából mindent, viszont ez nem jelenti azt, hogy ezzel mindenki egyet fog érteni, mindenki kompatibilis lesz és úgy tűnik, hogy én nem tudom befogadni a gondolataidat. Látszik, hogy sokat foglalkozol egy-egy bejegyzéssel, ami a mai blogger világban megbecsülendő, így csak mondani tudom, hogy folytasd így tovább.
Ne haragudj, amiért ezt kellett neked írnom, de szerettem volna őszinte lenni.
Üdv,
Catalina Sánchez
Köszi. Sorkizártra raktam (régen már átrakosgattam egy párat, de mindig elmaradt :D )
TörlésÉs egyben köszönöm :)