Ne lássa rajtam senki, amit a tükörben látok
mikor magam előtt állok, de magammal már végeztem
a szívembe kést kaptam, pedig csak szeretetre éheztem
Régen éreztem, most meg legszívesebben messze mennék
Ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek mintha az lennék...
gyengék voltak a leckék, az egyszerű tudatlan marad
eljött értem a vihar, könnyeimből patak fakad
Ketten egy csapat, egykor így alkottunk fúziót
most gyógyítanám magamat, s magamnak kötök infúziót
álom csupán, illúzió! Kérlek ne mondd el senkinek
ha összetöröd a valóságot, a világom senki nem menti meg!
Dolgoznak az enzimek, már duplán zakatol a verőér
még egy adagnyi adrenalin, majd végleg megszakad az erőtér
precíz műszer, erőt mér! A gyengeségem nem látja
ahogy pár szó mint konyhakés, az eremet átvágja
ki az aki átlátja? A feladványt senki nem fejti meg
ha rájönnél a megoldásra... Kérlek ne mondd el senkinek!
Ne mondd el senkinek, hogy már régen megölt a fájdalom
elbírom még talán a terhet, amit a keresztem hagy a vállamon...
Nagyon tetszik! Remélem többször unatkozol és alkotsz még verseket. ^^
VálaszTörlésMindenkinek mond el, hogy a fényben járok
VálaszTörlésBárki láthatja, amit a tükörben látok
mikor te előtted állok, megdobban a szívem
a lelkem meggyullad, mikor csókjaidra éhezem...
Régen éreztem, hogy sehova se mennék
Te boldog vagy velem, nélküled nem léteznék
gyengék voltak a leckék, de mára már haza jutottam
A vihar, érzem másért jön, engem végleg békén hagy
Ne haragudj, hogy átköltöttem, csak megragadott... Az ellentétre formáltam, de csak azért, hogy kicsit feldobjalak:)
*ellentétére
Törlés