Árral szemben sodródok, szavaimból tenger árad
Elönti a tájat, eláztat minden házat, építsd a gátad
Ellenem... Én kitépem a fákat, ha kell a lelkedet is széttépem
Nincs már semmi értékem, de az elmédet pár betűvel szétvésem
Gyere ússz a vérben, én mindennel szembe megyek
Rosszallóan rám tapadnak a szemek, megintenek a kezek
De a cél mindig előttem lebeg, hogy jobb legyek
Nála, vagy magamnál. Itt már nem kellenek cselek
A papír a tollam alatt recseg, én meg a szemem alól lesek
Az akadály még mindig túl sok, ez nekem kellemetlen szerep
Majd bajnok leszek! De most megmaradok másodiknak
Leszek a zsebkendőd, amit a könnyeid átitatnak
A szavak problémákat áthidalnak, szembe menni a kételyekkel
Hozzád nem érhetek fel. Hiába adnád... Mit kezdjek az életeddel?
Lépni nem kell, én inkább az úszást választom
Árral szemben sodródom, de a világot elárasztom
Magamat lefárasztom, de erő még mindig van bennem
A tudásod leteszteltem, és a játékban nem én vesztettem
A megváltást megrendeltem, de a hősök már rég halottak
Harcosaim nincsenek... És sajnos soha nem is voltak
A fejemben hangok szólnak, menjek tovább... De nem bírom!!!
Át minden kínon... Minden dimenzión és veszett síkon,
Át a vízet ölelő rozoga hídon. Tartsatok fel, nem félek!
Ezt nevezitek fair play-nek? Én a jég hátán is megélek
Ezek tények. ugrom hát, hisz ugranom kell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése