Álom világ, utópia... Egy üdítő fogolytábor...
Itt én építem a világom, és fog még az a kréta
Amivel a nevedet, a falakra írom néha
Lehetek én a béna, mégis érem lóg a nyakamban
Elferdül a világkép, csak ezüst van az aranyban
Csak magammal haragban, de mégis mindenki ellen
Injektálnak vakcinát belém, ha fertőződik a jellem
Rendszertelen a rendszer, rég nem figyelünk a lényegre
Egészségesnek születtünk, de én belebetegedtem az életbe
Nem tudom... Hogy érted te? a válaszban a kérdésem
Hogy te az én tükörképem? parancs lapul a kérésben
Ha az életem kell neked, intézd el egy "kéremmel"
De akkor is tartsd a kezed, ha a könnyem keveredik a véremmel
Rémálomból festői szépség, hullámvasúton jár az elme
De jó lenne úgy ébredni, hogy az ember álomra kelne
Tudat alatt a válasz rejtve! Csak a kávéd tart életben
A valóságom mint egy börtön, hogy itt vagyok? Nem véletlen!
Már nem édes a fizetség sem, a munkamorál hiánycikk
vallás lett a szemükben: aki nem dolgozik, nem hibázik!
Lépjünk túl mindenen! Kezdjük újra, ami véget ért
Maradnék még egy pár órát, de az utazásom vége ébredés
Aztán majd visszahúz a valóságból, a több ezernyi téveszméd
Engem az álmaim építettek, aztán azok tépnek szét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése