Félnóta

Tüzesek lettek a sorok, előttem lángol már a papír-lap a fejemben játszó démonok, nyugodni soha nem hagynak leírtam már réges-régen, hogy kezem kezet markol de elkoptak a félsoraim, és a levél a szemét közt landol

Félek attól a faltól, amit magamban építettem
már nem mondom büszkén neked: nézd mit tettem!
fél lélek egy testben... melletted ez lettem!
Nélküled pedig semmi... a tervem is csak ennyi

Mindig vissza menni, pedig már nem kergetem a felhőket
a szívem játszóterén a gyerekek már rég felnőttek
üresen tátongó tér, nekem már csak ez marad
fél életem fél vágányon... Csak vissza felé halad(na)

Újra sikereket aratna! És akarom hogy halljam
Hogy a célszalag mint drótkötél, végighasít rajtam!
tőled örök reményt kaptam... Mesebeli királylány...
akkor hogyha nem te voltál... A Falakon túl ki várt rám?

Ez csak egy félnótás, szomorú félkész nótája
felesek mellett miért volt más? a kertem egyetlen rózsája
fél könnyem tócsája, arcomra fagyott... Fél mosoly lett
félálomból ébredés... A soraim végére pontot tett...

A felhőim felett rejtjelek, fél mondatokba rejtelek az édesen zengő szavaktól is, szakadnak a sebhelyek az egész világ engem üldöz, és menekülni nem merek Ide ragaszt a valóság, de csak halott álmokat kergetek...

A kezem nyújtom érted, de a válaszod csak szó-halom a csillagokat elérem, és az egyiket majd neked adom Gyűlölj ha akarsz, én majd annál jobban szeretlek! és ha eltűnnél a sötétben, csak a fényben kereslek!

A többi az felesleg! A maradék meg fél-egész... ha hibát hibára halmozok, hogy maradjak még merész? lesz helyettem ki majd becéz, vissza fordulni már nem szokásom és a szemedbe nézek majd... Ez az utolsó dobásom

A megégetett levelemet, az utolsó percben postázom hamu van csak körülöttem... A síromat így hol ásom? túl vagy ezer poháron, nekem nem kell már a szép halál Hiszen tegnap még a vállamon ült, mára elrepült a kék madár...

Kérdőjel

A fényem mögött árnyék lapul... Az árnyak mögött vágyak

Mindenhonnan vakok lesnek... Tudják ott vagyok... De mégsem látnak
A vihar után várlak! A napsugár most nyarat hoz...
Engem kiütött a valóság, és nem tértem még magamhoz!

Aki ezüstöt visz, aranyat hoz! Nem leszek többé második
A látszat mögött megbújok, de én csak miattad állok itt!
Ahogy egy részeg ember álmodik... Úgy zavarodott meg az elme
Hisz' örökre vesztes marad, a versenyben aki nyerne...

Emlékképek szana-szerte... És bizony, te is ott vagy benne
Az a szív az égig menne, ha egyszer végre boldog lenne
Te királylány vagy! Nekem nincs fehér, csak egy beteg vad ló
Egy tróger herceg sánta lovon... Legyél te nekem a mankó...

Életfogytig tartó tangó... Ahogy táncolok a penge hegyén...
A földbe véremmel karcolnám: Ez a világ csak az enyém!
csak nézd az arcom, kacsints felém! A lelkemmel játszhatsz!
De ha belenézel a szemembe... A szívemig láthatsz...

Egy feledésbe merült válasz, a kérdésre pár feles felel...
Még felnézek a menetrendre! Várom hogy a buszon leszel
De tudom nem vagy rajta... Hiába is várnálak
Jó lenne... Ha a könnyek is pár szóra felszáradnának!

Ha a szája szélén csók lebegne, a rút világom arcának!
Csak egyszer lennél ajándékom, el többé én nem hagynálak!
Az életem ezen múlik... Csak hosszú hajszálak...
A vírusom te lettél, és a gyógyszerek nem használnak!

Vajon látod-e a jeleket? A sorok mélyén utalások...
Én érted megteszem! A tenger közepére kutat ások!
Hogy a szemedben lássam, azt a mosolyt amit én adtam
Majd akkor elmondhatom, hogy nem futottam el. Én veled maradtam...

Győzelmet még nem arattam, de mindenhol jeleket látok
Álmomban és ébren is... A pontban kérdőjelet találok
Hiszen isten ide pontot tett... Én rakok helyette kérdőjelet!
ha a múlt az enyém volt, a jövő is az enyém lehet!

A világom peremén állok, de ugrani még nem merek...
Ma még tudom emlékszik, de mi lesz hogyha elfeled?
Harcolnék még ellened... De nem akarok, nem tudok!
Akárhogy is csinálnám, tudom... Úgyis elbukok!

A végéig eljutok? Sötét az út, és messze a cél
De a szívem rég a tiéd, a lelkem pedig makacs acél!
Táncol már a borotvaél, de a táncparketten ne keress
Csak most kezdtem el érted élni, így a hátrányom tetemes

Pont felett egy egyenes, de görbül már a szára
És meghajlítom az életem is... Tudom hogy nagy lesz az ára
De többé nem leszek árva! Tudok úszni árral szemben
Ha süllyed már a kis hajóm, akkor kell kapitánynak lennem

Mennék már én is, át az éveken, át minden egyes percen
Még mindig maradt valami... Valami benned és bennem
Kettőnk között... Ami még mindig nem hagy mennem
Pedig minden válasz ott van... Egyetlen kérdőjelben...

Szia Sztár!

Huhh... Ezer év telt el az utolsó bejegyzés óta. Ennek sok oka van, az egyik pedig az amiről most írni fogok.Fura érzés kiemelkedni és van mögötte ezer olyan dolog amibe senki nem lát bele. Könnyű és nehéz, jó és rossz egyszerre... Most úgy éreztem, hogy eljött az idő ahhoz, hogy megmutassam mi rejlik a díszes-fényes álarc mögött...

A halott költő dala

Csörtető elmém zajában, egy hang kiált fel: Még mindig élek!
Érzek, remélek... De mégis ezer sebből vérzek!
Ép testben, szétmarcangolt lélek... De a fájdalmam tompítja talán
Reggeli után két feles, meg 5 miligramnyi alprazolam!

Egy utolsó ugrás... És a te pocsolyádba estem
Mert ez lett a vesztem, hogy ami volt nem eresztem
Akkor még önmagam lehettem, mára már csak árnyék vagyok
Elsüllyedt a papírhajóm, de a szemedben ugyanaz a tenger ragyog!

A költő is csak némán gagyog, a verse kőbe írott... Csonka!
Egy utolsó kavics csak, amit a könnyeim felé dobna
Tiporj még egyszer a porba! A remény leheljen belém életet
Hogy aztán újra megölhess, és lássam megint az utolsó filmemet!

Pár képkockát ami enyém, s tiéd... Mondd: Ilyen szépet ki látott?
Fényben tündöklő sok ezer szilánkot, ami csak azért van alattam
Mert a tükörből a régi arcomat kikapartam, így magamban maradtam...
S, úgy lettem halhatatlan... Hogy a saját múltamban ragadtam...

Világok Harca

Aranyba öltözött felhők mögött, láthatatlan világok harca
Ködfátyol mögött megbújik, a mindenség vad álarca
A szeretet kudarca, egy veszett csata önző fénye
Majd hibát hibára halmozva, eltűnik minden töredéke...

Születik a béke, de lassan minden ember érdektelen
A múltban ragadt minden virág, a kertünk is élettelen
Már régen nincs mentelem, de lassan tűnik a hatás
Hisz' ahol egyszer tűz éget, ott mindig meglesz a parázs

Nincs trükk és nincs csalás, a bűvész újra varázsol
De nem jön az a tapsvihar, mitől örömkönnyben elázol
Nem kerekedhet magától, új világ, mi elég nekem
A próbálkozás szerencsét szül, de a siker reménytelen

Feleltem, de elégtelen. A bukás után erős leszek
Lehoznám a csillagokat, de a holdról földre esek
Alattam a padló recseg, már a csend sem barátom
Ledobom hát a láncokat, s a sérelmeket elásom!

Engedem hogy elázzon, a levél amit neked írtam
Melyben ott a krónika, harcokról mit magammal vívtam
El kellett hogy bírjam! A történelem jó tanár
Megtanított hogy türelem kell, s újra ideszáll a kék madár

Jöhet már a sötét halál! Soha többé nem félek
Egy szó íze, mit ajkadon érzek a legédesebb méreg
Íródjon új történet! Hát papírra vetni elkezdem
Hogy vissza kapjam a világot, miben már rég elvesztem

Alfahím Képző - 4. Lecke

4. Lecke

A lányok a pénzt szeretik!

Valóságos a valóság?

Gondoltatok már arra, hogy a valóság vajon tényleg megtörténik-e, vagy hogy mi az ami előre meg van írva? A Tesla milliárdos alapítója, Elon Musk a kaliforniai Code konferencián vázolta fel az elméletét arról, hogy nagy valószínűséggel a világ, amiben élünk, szimulált valóság.