2016. október 19., szerda

Kérdő-jelek

A fényem mögött árnyék lapul... Az árnyak mögött vágyak
Mindenhonnan vakok lesnek... Tudják ott vagyok... De mégsem látnak
A vihar után várlak! A napsugár most nyarat hoz...
Engem kiütött a valóság, és nem tértem még magamhoz!

Aki ezüstöt visz, aranyat hoz! Nem leszek többé második
A látszat mögött megbújok, de én csak miattad állok itt!
Ahogy egy részeg ember álmodik... Úgy zavarodott meg az elme
Hisz' örökre vesztes marad, a versenyben aki nyerne...

Emlékképek szana-szerte... És bizony, te is ott vagy benne
Az a szív az égig menne, ha egyszer végre boldog lenne
Te királylány vagy! Nekem nincs fehér, csak egy beteg vad ló
Egy tróger herceg sánta lovon... Legyél te nekem a mankó...

Életfogytig tartó tangó... Ahogy táncolok a penge hegyén...
A földbe véremmel karcolnám: Ez a világ csak az enyém!
csak nézd az arcom, kacsints felém! A lelkemmel játszhatsz!
De ha belenézel a szemembe... A szívemig láthatsz...

Feledésbe merült válasz, a kérdésre pár feles felel...
Még felnézek a menetrendre! Várom hogy a buszon leszel
De tudom nem vagy rajta... Hiába is várnálak
Jó lenne... Ha a könnyek is pár szóra felszáradnának!

Ha a szája szélén csók lebegne, a rút világom arcának!
Csak egyszer lennél ajándékom, el többé én nem hagynálak!
Az életem ezen múlik... Csak hosszú hajszálak...
A vírusom te lettél, és a gyógyszerek nem használnak!

Vajon látod-e a jeleket? A sorok mélyén utalások...
Én érted megteszem! A tenger közepére kutat ások!
Hogy a szemedben lássam, azt a mosolyt amit én adtam
Majd akkor elmondhatom, hogy nem futottam el. Én veled maradtam...

Győzelmet még nem arattam, de mindenhol jeleket látok
Álmomban és ébren is... A pontban kérdőjelet találok
Hiszen isten ide pontot tett... Én rakok helyette kérdőjelet!
ha a múlt az enyém volt, a jövő is az enyém lehet!

A világom peremén állok, de ugrani még nem merek...
Ma még tudom emlékszik, de mi lesz hogyha elfeled?
Harcolnék még ellened... De nem akarok, nem tudok!
Akárhogy is csinálnám, tudom... Úgyis elbukok!

A végéig eljutok? Sötét az út, és messze a cél
De a szívem rég a tiéd, a lelkem pedig makacs acél!
Táncol már a borotvaél, de a táncparketten ne keress
Csak most kezdtem el érted élni, így a hátrányom tetemes

Pont felett egy egyenes, de görbül már a szára
És meghajlítom az életem is... Tudom hogy nagy lesz az ára
De többé nem leszek árva! Tudok úszni árral szemben
Ha süllyed már a kis hajóm, akkor kell kapitánynak lennem

Mennék már én is, át az éveken, át minden egyes percen
Még mindig maradt valami... Valami benned és bennem
Kettőnk között... Ami még mindig nem hagy mennem
Pedig minden válasz ott van... Egyetlen kérdőjelben...